Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Poszler György: A szépíró Szerb Antal

keveset örököl a magyar próza anekdotikus hagyományaiból, és igen lazán kapcsolódik XX. századi novella- és regényirodalmunk jellegzetes irányaihoz. Móricz plasztikus jellemformálása és gazdag cselekményessége, Nagy Lajos szociális feszültséggel telített társadalmi konkrétsága és Tamási mitológiateremtő népisége egyaránt idegen tőle, de távol esik Pap Károly bibliás pró- fétizmusától és Gelléri a valóságot átszellemítő „tündéri” realizmusától is. Legközelebb Kosztolányi pszichológiai telitalálataihoz, Márainak az új nyugati próza vívmányait egybeötvöző stílustörekvéseihez és Hevesi András vívódó intellektuel hőseihez áll, de hiányzik belőle Kosztolányi arcképcsarnokának sokfélesége, a lélektani felfedezések gazdagsága és a társadalmi háttér kézzelfogható konkrétsága, atmoszférája Márai világánál nyugtalanabb, több feszültséget éreztető, de nem érzékeli annyira a politikai horizont el- borulását, mint Hevesinek a változásokra érzékenyen reagáló művészete. Szerb szépírói életműve elsősorban nem a hazai talajból, hanem a XX. századi nyugat-európai próza pszichologizáló kísérleteiből nő ki. A Pendragon legenda sejtelmesen atmoszférateremtő tájfestése Powys, fanyar humora Huxley művészetét idézi, ötletekkel rakétázó fordulatosságát és kalandos meseszövését már a korabeli kritika is A Vatikán pincéi Gide-jével és Chestertonnal rokonítja. Az Utas és holdvilág kamaszkomplexumok mélyeibe világító itáliai utazása méltó társként sorakozik a gyermeklélek modern felfedezőinek, Katherine Mansfieldnek, Hughesnek és mindenekfelett Cocteau- nak a művei mellé, kamaszkort és férfikort egybeötvöző, árnyalt lélekraj- zában pedig az emberábrázolás új technikájának és az idő feloldásának Prousttól és főképpen Virginia Woolf tói tanult elemei bukkannak fel.

A szépíró Szerb a diákköri zsengék fülledten szecessziós esztétizmusá- val indul, és egy mesterkélten naív stílromantikán és egy formabontó expresszionista korszakon át jut el líraiságot, tudós ízeket és bujkáló iróniát egybeolvasztó egyéni stílusához, amely a letisztultán intellektuális próza egyik magyar mesterévé avatja. Életművének igazi fejlődésvonala azonban mégsem az izmusoktól az egyéni hangig, hanem önmagától önmagáig és önmagától a kollektívumig vezet. Az egész életművet jellemző fojtott líraiság lángja — amely a szemlélet szubjektivitásának hajszálcsövein keresztül még a tudományos oeuvre-t is átforrósítja — közvetlenül csak a gimnazistakori zsengékben lobban fel, és szinte egészen kialszik a húszas évek elején született versek és novellák tudományos apparátusának fojtásában. Néhány év múlva azonban ismét átsüt a novellák és A Pendragon legenda lapjain, és önmagához visszaérkezve, a kamasztitkok mélyébe süllyedve rabban az Utas és holdvilágban, hogy az utolsó évek termésében találkozzék az egész, jövőt építő emberiség gondjaival.

I.

Szerb Antal 1911-től 1919-ig az ország egyik legnívósabb középiskolájának, a pesti piarista gimnáziumnak jeles tanulója. Lelkes tagja az ekkor fellendülésének korszakát élő piarista cserkészcsapatnak, titkára, majd elnöke az önképzőkörnek, és gimnáziumi évei alatt olyan rendkívüli pedagógusegyéniségekkel kerül kapcsolatba, mint az ekkor már kiváló tudós és neves neokatolikus költő, Sík Sándor, a gimnázium magyartanára, az önképzőkör vezetője, és a későbbi hatalmas műveltségű apologéta, Schütz Antal, a gimnázium hittanára. A piarista gimnázium ezekben az években a Magyar86