Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Poszler György: A szépíró Szerb Antal
Összefoglalás. Minden folyóirat •— temető. A vidéki irodalmi folyóiratok kicsit névtelen tömegsíroknak számítanak. Negyedszázad távolából még nehéz megmondani, hogy mi kerül át ebből az anyagból a maradandóságba, mit érdemes majd kihantolni. Az írott Kő egykori szerzői jórészt •— hála — ma is élnek. Lesznek közöttük nyilván olyanok, akiket majd az irodalomtörténet is számon tart. Máris úgy gondoljuk, hogy például a közelmúltban elhúnyt Bakó József hagyatékának összegyűjtéséhez, életrajza megírásához szombat- helyi—vasi kapcsolatait, az írott Kőben történt publikációit figyelembe kell venni. Ugyancsak nem elhanyagolhatók Weöres Sándor költői pályája megrajzolásához a szombathelyi indulás és a kapcsolat későbbi dokumentumai. (Álljon itt bizonyságul Szombathelyi emlékpohár című kis groteszkje: „Életem a régi reállal lekvittelt / ehelyütt öt évet. De két tanár pikkelt, / azt mondták, nem érek egy rossz huszas nikkelt, ,/ s elüldöztek engem, a lézengő rittert.” írott Kő, 1943. 6. szám.) Igazi értékét azonban nem ebben látjuk a folyóiratnak. Egy irodalmi lap igazi értékét az szabja meg, hogy mennyiben tud irodalomszervező, irányító, tájékoztató szerepet betölteni. S itt az új, fiatal tehetségek közlése, a kísérletező-kutató szenvedély táplálása, a kockázat merész vállalása legalább annyit számít, mint a kipróbált nevek, az érdemes tehetségek szerepeltetése. Mennyire tud egy lap a maga vonzási körében új erőket csatasorba állítani, alkotókat munkára inspirálni, s ugyanakkor közönséget nevelni — ez számít a legtöbbet. Azoknak a fiataloknak, akik mellé az írott Kő annak idején odaállt, a termése most érik be. Az írott Kőben bemutatkozó fiatalok java: Dunántúl mai irodalmának immár országosan ismert és publikáló képviselője. A saját múltjuk kritikai föltárása, értékelése, a szombathelyi irodalmi hagyományok elemzése és a tanulságok levonása: a mai és a holnapi értékek születésének föltétele. POSZLEP. GYÖRGY A SZÉPÍRÓ SZERB ANTAL Nem nagy terjedelmű életmű. Mindössze egy-két gimnazistakori versciklus, drámai és prózai zsenge, néhány költemény és elbeszélés a húszas évek elejéről, egy karcsú kötetre való novella az érett alkotói évek terméséből, két egzotikus történelmi és lelki tájak felé kalauzoló regény, egy új történetszemléletet kimunkáló érdekes műfajkísérlet és egy megrázó szonett a fasiszta pokoljárás hónapjaiból. Mindez a hatalmas irodalomtörténetírói oeuvre mellett jogosan a második helyen, de a nagy tudományos sikerek árnyékában mégis méltatlanul keveset emlegetve, pedig az életmű egészében megvan a maga pszichológiai és művészi jelentősége, és modern irodalmunk teljességében is egy sajátosan egyedi színárnyalatot képvisel. A novellák és a két regény lélektani rejtélyeket kutató szenvedélye, malíciát és pátoszt elegyítő attitűdje és okos iróniától vibráló stílusa rokonszenvesen egyéni hangvételt jelent XX. századi prózairodalmunkban. Ez az intellektuális ihletettséggel és lírai szubjektivitással sajátosan átszőtt életmű csak 85
