Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Tüskés Tibor: A második "Irott kő" (1942-1944)

mit." Általában sok szó esik a lapban a különféle hátrányokról, mellőzésekről, melyeket a vidéken élő írónak el kell viselnie. Sok a .panasz a lemaradás miatt, s mintha ezt a hátrányos helyzetet még kicsit büszkén is viselnék. Ezért kap a lapban valami furcsa kultuszt az olyanféle vidéken rekedt költő, mint Juhász Gyula vagy Oláh Gábor. — Máig ható figyelmeztetés lehet a tanulságok levonása. A sértettségi komplexus gátlásossá tesz, a másodlagossá.? tudata megköti az alkotó kezét. A decentralizációért elsősorban nem szavakkal, hanem a fölmutatott művekkel, tettekkel lehet harcolni, a magunknak állított magas színvonal alkalmazásával.

A bezárkózás, az elszigetelődés elleni védekezésben az írott Kő megtalálta az idősebb testvér kezét. Szombathely és Pécs között szinte szellemi híd épült. A két város irodalmi élete és folyóirata közti kapcsolatot különösen Bárdosi Németh János Pécsre költözése tette szorossá. Az írott Kő már első számában helyet adott a Sorsunk szerkesztője, Várkonyi Nándor írásának, s később is szívesen publikálta a Pécsett élő írók műveit, ismertette a Sorsunk tevékenységét, s közölt kritikát a lap pécsi munkatársainak (pl. Csorba Győzőnek, Lovász Pálnak, Várkonyi Nándornak) egy-egy megjelenő könyvéről. Egyik-másik esetben ez a kapcsolat a szombathelyiek önállóságának a rovására alakult, s az írott Kő alkalmankint szinte a Sorsunk lerakatává, a pécsiek leányvállalatává lett. Az írott Kő nemcsak gyakran publikálta a Sorsunk munkatársait, hanem arra .is volt példa, hogy a Sorsunk a maga harcát az írott Kő lapjain vívta meg, a Sorsunkat ért támadásra itt válaszoltak a lap szerkesztői.

Népi irodalom, de milyen alapon?

Már az első írott Kőre is a legnagyobb vonzást a népi irodalom gyakorolta. A tájékozódásnak ez az iránya később is megmaradt. Az új írott Kő vezető tanulmányokat, szélesebb ölelésű portrékat a népi írók prominens képviselőiről íratott. Az ismertetett, ajánlott könyvek nagyobb része szintén a népi írók alkotásai voltak. Azt is hozzátehetjük, hogy az írott Kő érdeklődése inkább a népi irodalom „balszárnya” felé húzott. Szép példa erre a plebejus-népiesség közelmúltban újból fölfedezett képviselőjének, Nagy Imrének az elsíratása. De elismerő kritikát közölt a lap Darvas József, Szabó Pál műveiről is. Az írott Kő a magyar társadalom, megoldásra váró legdöntőbb problémáját a parasztkérdésben látta. A paraszti nyomorúságot számos vers, elbeszélés, kritika tette szóvá a lapban, minden egyoldalúság mellett általában határozottan és reálisan.

Néhány jel azonban .az elvi bizonytalanságról, a ködös tájékozódásról árulkodik. Egy alkalommal például rossz ízű támadás jelenik meg a lapban Móricz Zsigmond és a Kelet Népe ellen. Máskor a paraszti érdekek védelme antiszemitizmussal párosul. A népi irodalomra hivatkozó eszmeiségnek leg- negatív megnyilatkozásai azok, amelyek nyílt szlávellenességet és német- barátságot propagálnak. Sajnálatos, hogy .a lapban egyetlen egyszer felmerülő magyar munkáskérdés a fasiszta eszmeiség egyik legzavarosabb fogalmával, az „élettér” gondolattal összekapesoltan jelentkezik. A dolgozat „szakszerű” adatokkal a németbarát politikát igazolja s a fajelméletnek tesz engedményt. A közölt statisztikai adatokból ezt a tanulságot vonja le a cikkíró: „A mennyiségi és minőségi termelésben a testben és lélekben egészséges, erős, művelt faj az első feltétel.” A néphez szóló, a népre támaszkodó irodalomnak, nyilvánvaló, ez az eszmeiség nem lehet az alapja. Az írott Kő java szépírói szerencsére elkerülték ezeket a hináros gondolatokat, s például Bakó József, Mátyás Ferenc versei a népi írók java termésébe tartoznak. De megmaradt a ma számára egy másik tanulság: a népre hivatkozni többféleképp lehet. A népi irodalom akkor és azokban a művekben alkotott jelentőséget, amikor az egyetemes társadalmi fejlődés irányában hatott, ha a szocialista eszmeiségnek porhanycsította a talajt.

81