Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Tüskés Tibor: A második "Irott kő" (1942-1944)

A teljes igazság kedvéért természetesen hozzá kell tenni: itt a „nép” elsősor­ban a parasztság szinonimájaként szerepel, s a szó tartalma sokkal inkább a népi irodalomban ismert fogalmat fedi, mint amit a szó a marxizmusban jelent. Bárdosi Németh János cikke elvileg írja körül azt a tájékozódást, amit a folyóirat a java írások közlésével majd követni fog. A szám egyetlen szorosabban vett irodalmi tanulmányt közöl: Várkonyi Nándor írását Illyés Gyuláról. A cikk alkalom a népi írók mozgalmának álta­lános méltatására: „Velük (ti. a népi írókkal) szemben éppen a polgári mű­veltség a kasztszerű, a korlátozott, s az új népi írók éppen az utolsó nagy magyar felújulásnak, a reformkor népi és történeti műveltségének ideáljait keltik életre most, a polgári közjáték elhangzása után.” Az első számban szereplő elvi cikkek számát szaporítja dr. Janzsó Fe­renc (Az olvasóközönséq és az irodalom), Radnai Rezső (Ütkeresés) és Pálma László (A nemzet apostola) írása. Ezekben a helyes felismeréseket, az időt­álló gondolatokat már igen gyakran retrográd eszmék színezik. Janzsó például helyesen hangsúlyozza a közönségtől elvonatkoztatott irodalom helyett a kor­hoz szóló irodalom fontosságát. Azzal is egyet tudunk érteni, hogy Zsigray Juliannánál többre becsüli Kcdolányi Jánost. Viszolyog az ember azonban, amikor a „magyar sorskérdésekről” beszél, s méginkább, amikor azt fejte­geti, hogy a „ma világnézete szociális és nemzeti.” (Fordítsuk csak meg a két szót!) így jut el az ún. keresztény erkölesiség és a magántulajdon vé­delméhez, a materializmus elutasításához. (Janzsó további cikkei és tanulmányai is az írott Kő eszmeiségének legszélsőségesebb, jobboldali árnyalatát képvi­selték.) —• Radnai Rezső is a népre hivatkozik, nemzetfenntartó erejét di­cséri. Szerinte az igazi művészetnek a „tiszta és természetes, friss és üde, becsületes és őszinte” népművészet az egyedüli forrása. Példaként a jelen német és olasz művészetet említi, ahlol már — úgymond — bevonult a nép a művészetbe. Radnai erről a konzervatív és retrográd alapról utasítja el az avantgárdot és művészeti izmusokat. — Pálma László cikke a tizenöt éve halott Prohászka alakját idézi és a „liberalizmus bálványait döntögető hős lelkületét” ünnepli — szolgálatot téve ezzel is a hatalmon levő poli­tikának. Igazi szépirodalmat keveset találunk a lap első számában: az egyébként tehetséges Toronyi István Így női az ember című paraszti tárgyú, falusi gye­rekekről szóló, közepes színvonalú elbeszélését, valamint Kertész József, Ko­csis László, Kutas Kálmán és Szentkirályi János egy-egy népies hangvételű versét. Figyelemre méltó szociális mondandó csupán Szentkirályi versében szólal meg (Summás a Nagykörúton). A lapot Könyvek cím alatt néhány recenzió egészíti ki. Jellemző a vá­logatás: miről közöl kritikát az Írott Kő első száma? Cs. Szabó László Három költő című könyvéről (a Byronról, Shelleyről és Keats-ról iszóló tanulmá­nyok dicsérete a „jó művek” vonalát jelzi); Mátyás Ferenc Holdvarázs című verskötetéről (ez a „népi sorsot példázó” vonal); Kertész József Szeptemberi búcsú című könyvéről (ez a helyi erők, a munkatársak előtti tisztelgésre al­kalom); valamint Magyar László Juhász Gyuláról szóló, Milyen volt szőkesége című könyvéről (ez a magyar irodalmi hagyományok megválasztására mutat). R ov a t o k. Az első szám szerkezeti felépítését a későbbiek is követik. Számonkint általában egy-két elbeszélést közölt az írott Kő (néha fordítóst, ezeket szláv nyelvekből főként Pável Ágoston készítette), négy-öt verset, néha egy-egy nagyobb, rangosabb irodalmi tanulmányt, és sok-sok cikket, publicisztikai írást. A kisebb írásokat különféle rovatokba gyűjtötték. Ilyen volt az Őrhely (később: Elet és irodalom), a Híradó és a Könyvek. Az utolsó számokat egy- egy képmelléklet színesítette. Az első számok határozatlan, tapogató lépései után egyre karakteriszti­6 ÉLETÜNK 81

Next

/
Thumbnails
Contents