Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - Bertha Bulcsu: A szeplős lány (Elbeszélés)
mondta — Igyuk meg, aztán menjünk. Ütközben elmondom a végét — Géza és állva itta ki a poharát. — Várj, nekem még fizetnem is kell. Az utcán halkan folytatta. Néha megállt a lámpák alatt, és magyarázás közben nagy köröket rajzolt két öklével a levegőben. — A Zidina környékén jártam, amikor közvetlenül mögöttem egy autónak kialudt a reflektorfénye. A sötétben valaki utánam lépett. Nem fordultam meg. Nem szólt semmit, csak elgáncsolt. Nekiestem a falnak. Mire fölnéztem, már belevágott az arcomba. Először nem akartam visszaütni, azt gondoltam a lány vőlegénye. De kiderült, hogy nem az. Egyik ablakból fény szűrődött az utcára, megvillant benne az arca. Az a magas férfi volt, akit egyszer a kávéházba láttam belépni egy Klári forma nővel. Visszaütöttem. Nem bírta az ütéseket. Az autó felé hátrált. Leengedtem a kezemet és vártam egy kicsit. Aztán megszólaltam: — Mit akar? — Hagyjon békit a nőmnek! — Nem tudom miről beszél. — ígérje meg, hogy többet nem találkozik Klárival, mert egyébként kikészítjük, — mondta és hátranézett. Az autóból három ember lépett a járdára. Nem jöttek oda, csak álltak a fal mellett. —- Mióta ismeri? — kérdeztem fojtott hangon. — Három éve. Ügy éreztem, hogy valami megpattant bennem. Összedőlt a kártyavár. Lehajtottam a fejemet és megfordultam. Lassan ballagtam lefelé. Nem jöttek utánam. Volt bennük egy kevés emberség. Először hihetetlennek tűnt az egész. Aztán fokozatosan derengeni kezdett. Mire a kocsma elé értem, már felismertem az összefüggéseket. Sok jelenték- telennek látszó epizódot is megértettem. Ez a magas férfi, bizony ott lappangott Klári hazudozásaiban, szeszélyeiben, zavaros magyarázkodásaiban. Átitatta, mint a spongyát és a legváratlanabb helyzetekben, mindig kibuggyant belőle. Aporodott ügy volt. — De most már kimásztál belőle... — Még mindig szeretem... Nem tudom, hogy mihez kezdjek ... — Az élet nem áll meg temiattad. Holnap felhőtlen idő lesz. Pontosad hatkor hallatszik majd a gyárak kürtje. Te is menj dolgozni. Csinálj úgy, mintha jókedved lenne. Nevess. Hidd el, ez még nem sorsforduló. Pár hónap múlva ennek a szerelemnek már csak a hamuja marad. Azt meg majd nyáron kihordják belőled a bajai szelek. Csak az a fontos, hogy ne találkozz vele. — Lehet, hogy igazad van. De nem ilyen egyszerű, mint ahogy felsoroltad. Mindenesetre befejezem a spirálcsúszdát. — És aztán? — Még nem tudom... Kiégtem... öt éves a lányom ... Ha esetleg a feleségem abbahagyná az ivást... Talán ... Nem lehet tudni... A Sörház utca sarkán elbúcsúztunk. Lehajtott fejjel ballagott a Flórián tér felé. Az árnyéka előreszaladt, és óriásra nőtt egy sárgás házfalon. 61
