Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - T. Prókay Éva: Kápolna a hegyen (Elbeszélés)
T. PRÓKAY ÉVA KÁPOLNA A HEGYEN A gyerek akkor ébredt fel, mikor a ruhát másodszor forrázta. Hamarjában félretolta a zubogó fazekat, vitte futva a langyosított tejet, fehér cipócskát, amit tegnap sütött, az nem olyan gyerek, hogy vár, ez tudja, hogy a nagyanyja csak miatta van, a ház is miatta van, a fehér nyuszi, a foltos macska, a sok játék az ágy alatt, ha nincs kedve a tejhez, szalad az öregasszony, főzi a teát, citrommal, minden héten meg kell innia egy kiló citrom levét, így mondta az anyja és küldi a városból a fehér cipőcskék- kel, mackóruhákkal együtt akár minden héten. Kicsit gyengécske, fehérképű, órákig elvan az ágyban egy színes könyvvel — az is van neki, de sok, — az apja azt mondja, ez aztán tanult ember lesz, gimnázium, egyetem, majd minden kikerül, hiszen dolgoznak sokat, szakadásig, magukra majdnem semmi, nem is fontos, csak a gyerek. Ez a gyerek csodának született, igazi kisasszonyi csoda, dehát Galambos Mári nem beszél róla. Nem, mintha nem hinnék, lehet, hogy sok vissza is tántorodna a templomba járáshoz, de szégyenli. Hogy az ő lányának tíz esztendő után lett csak gyereke, akkor is nyolc, karvastagságú gyertya bánta a búcsún, a kápolnában a fekete, csodatevő Mária-kép előtt. Mári néni azt is gondolja, hogy pap lesz, azért olyan csendeske, talán az Istenanyja azért hallgatott rá, hogy legyen egy káplán a plébániára, azt mondják, kevesen mennek papnak. Annak sajnálná, legyen inkább mérnök. Azért a kezére csapott, mikor a dunyhára löttyentette a tejet. Most húzta tisztába az ágyat. A gyerek erre belefúrta a fejét a párnába és sírni kezdett, csendes, színtelen sírással. Az istenáldja, most nem törődhet vele, félbe a mosás, forr a víz, sötétedés előtt teregetni kell, éjszaka jól kifújja a szél a ruhát, holnap elvasalhat. Majd elalszik megint. Olyan náthás forma volt reggel, azért nem öltöztette fel. Egész nap eljátszott szépen, most már nem érdemes cipőt húzni a lábára, ha elvégzett, vág neki papírmadarat cifra papírból. Nem is vette észre, hogy a gyerek lejött az ágyról. Csak a hörgő, elfulladt hangját hallotta, gőz szállt, egy felhő volt a konyha, aztán pattogni kezdett a tűzhely tüzes tetején a víz, a lábára folyt, égette, de nem vette észre, a kezét akarta kinyújtani a gomolygó gőz mögé, de nem tudta kinyújtani, aztán valami nyöszörgő hangot hallott, vékony, nyivákoló hangot és nem tudta, hogy az az ő hangja, mert a gyerek már nem szólt. Aztán eloszlott a gőz, a félig nyitott konyhaajtó előtt egy tyúk kapargált, kárált, a gyerek feküdt a szürke tócsában, a szeme nyitva volt, de csak a fehérje látszott, a szája is nyitva volt, a fogát a keskeny ajkába vágta, a lábszára lángvörös. Nem is mozdult, amikor fölemelte, hogy visszátegye az ágyba. Ügy lucskosan tette be. Tétován indult az ajtó felé segítséget hozni, de ott megdermedt. Agyonvernek ... az apja fejszével ver agyon. A gyerek ... mindenük ez 36
