Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - Solymos Ida: Találka (Vers)
TALÁLKA Jó volt veled. Most ébredek. És üzenek. Halkan üzenek, csak neked. Fakérgen vagy egy jellegen? még nem tudom, de gondolom, ha csak parányi alkalom ... s te szólsz hamar. Irdatlan nagy lehet a zaj, meghallom én. Fülem, szemem majd felfigyel, ha csak egy síphang, távoli tartományból egy könnyű szó ... meghallom mégoly halk szavad. Kis érem, fényesül neved s szólíthatlak, szerelmesem! s szél is veled kérkedett, míg itt portyázott peckesen; már távozóban visszajött: irkáit az útra pár jelet s elzizegve a fák között, sodort egy halvány éneket: ujj-perceidről szólt a dal és szög-hajadról is talán. És szemedről. Nem is tudom, mily színben •pompázott reám s emlékezett, hogy reszketett tekinteted alatt az éj. Siess, keress, én ott leszek a tisztás éji fényszögén. SÓLYMOS IDA
