Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - Maros László: Este tíztől reggel hétig (Elbeszélés)

Hirtelen robbant a taps. Angolul tvisztet énekelt. Viasza tapsolják, de már táncolnak is.

Miki az asztalon pergeti ujjait. Egész teste mozdulatlan, utálja a ritmusra remegő lábakat.

— Jönnek — int Krisztina az ajtó felé.

Amyn nincs új ruha. Egyszerűen öltözött ma estére. Így lehet, hogy csak haját dicséri, vagy szidja, hangulattól függően Árpád. A borból kétszer töltenek, mert Mikiék már előnyben vannak.

— Legyünk precízek! Egy pohárral ittatok?

Balatonmelléki a második üveg. Árpád félig issza poharát. Krákog. Amy lerakja a magáét, a krákogással összhangban fintorog.

— Pocsék ez a bor.

Miki Krisztinára néz. Várta a megjegyzést. Most még a „bezzeg az én születésnapomon, bezzeg Pesten mit ittunk” hiányzik. De nem. A torokköszörülés véletlen volt.

— Nem olyan rossz — köhögi Árpád.

Amy hallgat. Később issza ki borát, és fejfájásra panaszkodik.

Amy és Miki félórákat tudnak vitatkozni. Ma éjfél után kezdték.

— És mondd Amy, az a 16 éves lány romlott nő, ha viszonya van?

— Az csak természetes.

— És ha 17 vagy 18 éves?

— Attól függ.

— Tehát annyi bizonyos, hogy a 16 éves lány bármilyen körülmények között is romlott. Feltehetőleg azért, mert amíg férjhez megy, legalább öt másik sráca akad.

— Több, sokkal több.

— Miért? Gondolod a 16 éves lányt előbb otthagyja a fiúja, mint például a 22 évest? Csak nem kiöregszik?

— Azt nem tudod elképzelni, hogy a lány Unja meg a fiút? Vagy jobbat talál, megbízhatóbbat?

— A 16 éves romlott lány?

Krisztina szalmaszálat tördel. Mikihez húzódik.

— Hagyd abba, jó?

— Ne szólj közbe, légy szíves! Ha unatkozol, számolj magadban hetesével, azon legalább gondolkodni kell!

Árnyhoz udvarias mosollyal fordult. Árpád feláll, begombolja zakóját, és táncolni viszi Krisztinát.

— Az a nagy megfontoltság mintha korosabb hölgyekre lenne jellemző. A 16 éves romlott lány éppen azért könnyen romlandó, mert megfontolatlan. Még arra sem gondol, van-e a srácnak lakása, tud-e nyári programot csinálni és a többi. Mert, ha a biztonságot választaná, nem is lehetne romlott, vagy igen?

— Én csak az állandó férfiúi nagyképűség ellen tiltakoztam. Mintha minden tőletek függene. Nem tudod elképzelni, hogy egy lány nem tudja elviselni az örökös bizonytalanságot, nyugalmat akar...

— Meg férjet, és beleszeret a kopaszodó nyugalomba.

— Nem. Csak belétek fárad.

— Te magadról beszélsz! Ejnye ez nem szép tőled. De akkor beszéljünk rólad. Addig is egészségedre! Persze a te frissen magasra tört igényeidnek ez a bor ... Egy biztos egzisztencia, aki szeret, imád és így tovább, kedvéért holnap otthagynád Árpádot, mert bár vele sem nyomorogtál, kv tudja elvesz-e, hisz olyan fiatal.

— Nem holnap. Egyébként a 16 éves lányról volt szó, és te is magadról beszéltél. Pontosabban Anikóról. Három éve már?

— Két és fél. Ott tartottunk, hogy nem holnap. Előbb meg akarod ismerni az illető férfiút. De közben megtartod Árpádot is, nehogy két férj15.