Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - Maros László: Este tíztől reggel hétig (Elbeszélés)
MAROS LÁSZLÓ ESTE TÍZTŐL REGGEL HÉTIG A fény keresztülcsapott a termen, rátenyerelt a zongorára. Porszemek kavanogtak sugarában, sűrűbben a parkett üres négyszöge fölött. A művésznő következett. A tenyerek meggyőződés nélkül csapkodták egymást, a megjegyzések szárazak, szenvedélytelenek voltak, mint a fénybe bukó test. Harminc elmúlt a dízőz. Krisztina megint nem figyelt. Rándulás az arcon, gúnyos mosoly, erőltetett torokköszörülés — Miki figyelmeztet, és fegyelmez. Nem lehet követni gondolatait. Kiismerhetetlen, két éve mindig más. Ugyanazt mondja, vagy ugyanúgy hallgat minden este, de az mást jelentett tegnap, mint ma. Tegnap hallgatott, mert valami szépet akart mondani, ha szólt hozzá, mosolygott, és banálisán — ezt is ő mondta — pici szívem-nek nevezte. Ma, ,,mi az istent akarsz már megint” förmedés a válasz. Aztán minden átmenet nélkül az egyetemi absztráktok kiállítására tért. Krisztina még a letorkolásnál tartott. — Nem értek hozzá — szerette volna mondani, de nem merte. Ismerte a választ. — Hát én értek hozzá? Én tanultam valahol? A fenét! De valamit csak gondolsz róla? Te is láttad, nem? Vagy behunyt szemmel lődörögtél? A harisnyanadrágokat bámultad közben? Figyelni kell. És valami okosat mondani. Megint hallgatás. Miki nem tapsolt. Az apja bárban zongorázik, és utálja a vendégeket, — Jó, hogy ne tapsoljak az apámnak, amiért eltart. Szörnyű lesz a születésnap. Miki 22 éves. Csak homlokán látszik, a folyton változó ráncokon. Föl-le mozdulnak. Egymáshoz futnak sötéten, elsimulnak. Játszanak. A szemöldökök követik őket. Föl. Csodálkozás. Jó nő jött be öreg férfival. Középre futnak. A férfi a nő nyakába csókolt. Jobbra húzódik az egész arc. A nő megpuszilta a férfi orrát. Sok a jó nő. Krisztina fél az összehasonlítástól. A dekoltázsok mélyek, a derekak hosszúak, — Micsoda pénz! — Mint mondasz drága? — Megfogja a fiú kezét. — Mondom, mi pénzbe kerül ez a sok gönc. Az illatok és a szagok. Apám dobosa egyszer kiselőadást tartott róla. Akkor lehet észrevenni, ki a pénzes nő, amikor izzadnak. A szagokról. Behunyt szemmel megmondja az előtte táncoló nőről, mennyit ér. Hiába a kölni. Az izzadtság leoldja. Felgőzöl a mosogatóié szaga, kiterített pelenkákat érzel, a gyár olajos gépeit, olcsó szappant és tegnap déli főzeléket, vagy puha esti krémeket, délutáni alvást, téii kvarcolást. Krisztina követi a fiú összehúzott szemeinek kutató mozgását. Űjabb ápolt nő érkezett. — A dobos mondta? Miki bólint. — Nem hiszem — gondolja a lány. — Miattam gyűlöli a szép nőket. Az a dobos nem érez semmit. A dizőz lelép a dobogóról. Mosolyog, szeme alatt meggyűlnek a redők. 14
