Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - Berczeli A. Károly: Etüd (Vers)
BERCZELI A. KÁROLY ETŰD Eső, eső, véghetetlen, zuhog, ömlik, csepereg, megáll, s újra megered — Eső, eső, véghetetlen — Abbahagyja s újrakezdi, megindul és visszaretten — Eső, eső, véghetetlen — Zuhog, ömlik, csepereg, egykedvűn hull, fojtogat, mint az örök gondolat, megáll, s újra megered, megindul és visszaretten — Eső, eső, véghetetlen — Abbahagyja, s újrakezdi, áldozatát nem ereszti, hálójából nincs menekvés, sűrűjén nem integet rés, szabadulni nem lehet — Mossa, vájja lelkedet, őröl, darál, duruzsol, hálóján nincs rés sehol — Leteper és rádtelepül, senki többé nem menekül, így duruzsol: Szállj magadba! S ha egy percre, abbahagyja, újra támad s újra kezdi, áldozatát nem ereszti, mint valami szörnyeteg — Teste szőrös, hosszúszálú, fészke: felhő, s mint a nyál, hosszan nyúlik a fonál, ha az égből földreszáll — 12
