Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Weöres Sándor pécsi évei

vábbá: Babitsék maguk szereinek a korrektúrát végezni, kefelevonatot kérnek. És Babits ragaszkodik ahhoz, hogy a küldött versnél Reményik neve ne legyen kiírva, csak kezdőbetűi. — Takátsnak és Jankovichnak versenként tán 15 vagy 20 P.-t kéne küldeni.

Nagyon köszönöm, hogy drámámnak címet keresel. Ha megfelelő magyar cím nem akad, eddig a „Theomachia” lenne legjobb. És köszönöm, hogy ebben a nehéz világban 20 oldalt juttatsz nekem. A félkövér petit szedés megfelel. 100 különlenyomatot is kérnék, címlappal; költségét a honoráriumból vonjátok le. (1941. márc. 21.)

Következő levelében kisebb i’észletügyekkel foglalkozott, kitűnik közülük, hogy a dráma kefelevicnatában több mint 150 szedéshibát talált. Az utána írottból kiemelek néhány sort:

Az a Reményik-vers, melyre Babits itteni verse a válasz, közben megjelent. Ezért Babits kéri, hogy verse mégse „R . . . S.. ,-nek”, hanem „Reményik Sándornak” dedikációval jelenjék meg.

Jankovich Ferenc szeretne Pestről vidékre gravitálni. Vájjon nyilna-e számára Pécsett megélhetési lehetőség? Esztergái' vagy mások tudnák-e valahol alkalmazni? (Jankovich tanári-diplomás bölcsészdoktor.) — Jó volna, ha a pesti írógárda elitjéből őt és tán még-néhányat lassanként Pécsre tudnánk szippantani: ilymódon megbomlana a magyar irodalom egészségtelen centralizációja és Pécs is irodalmi központtá fejlődhetne.

Ha Erdélyitől nem sikerült verset kapni: annyi baj legyen. Helyette valamelyik pécsi költőt kéne verssel szerepeltetni: Lovászt, Kocsist, Zsi- kót vagy Schridde Évát. (1941. ápr. 2.)

A „Sorsunk” áprilisban kijött ekő számát rossz pillanatban kapta meg: „Reggel 7 óra van: második éjjel, hogy nem feküdtem ágyban”, s így csak futtában tudta üdvözölni;

Nagy örömmel fogadtam az első fecskét, a „Sorsunk” első számát. Azt hiszem, szép és jó és változatos, minden reményre jogosít. — Köszönöm a „Theomachia” címet, kitűnő. Ha a dedikáció a dráma különlenyomatán rajta lesz, nem is baj, hogy a lapban kimaradt. (1941. máj. 2.)

A „Theomachiá”-t Babitsnak dedikálta, kértem, hagyjuk el, mert a lapban nem akartam bevezetni az élő nagyságoknak szóló ajánlásokat. A drámát egyébként, emlékezetem szerint, a Társaság különlenyomatban, de a maga költségén adta ki, és besorolta a „Janus Pannonius Társaság Könyvtáráéba. Weöres négy nap múlva bővebben írt.

A leendő szám tartalmát, éppúgy mint a mostani számét, kitűnőnek tartom. Mindegyik tervezett cikknek a címe érdeklődést keltő; a szerzők is nívós emberek. Annak is nagyon örülök, hogy 4 pécsi költőtől lesz vers. Én eddig Tatay Sanyit, Mohácsi Jenőt és Kenyeres Imrét kértem, hogy a 2-ik szám részére adjon kéziratot.

A „Sorsunk” első száma a pesti berkekben nagy meglepetést okozott: őszinte bámulatot és őszinte irigységet. Nagy lesz feléje a tolongás. Csak általában a lapcímet kifogásolták; de ez, azt hiszem, nem lényeges. (1941. május 6.)

128