Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Weöres Sándor pécsi évei

Ezután, Pécsre jöttéig, már csak két levelet írt, jobbára a lap érdekéiben végzett tevékenységéről. De levelezés közben az év folyamán többször fölkerestem Pesten, s egy ilyen alkalommal tüzetesen megtárgyaltuk a lap irányát, munkatervét. A megbeszélésből némi vita kerekedett, mert ha elvileg, általános felfogásban egyetértettünk is, a munkaprogram fontossági sorrendje felől eltértek a nézeteink. Weöres, mint költő és mint a szépirodalmi rovat vezetője, természetesen az irodalom, a költészet szolgálatát látta legelsőrendű feladatnak, s egy „kis Weimar” kialakításának vágyképe lebegett szemei előtt, míg nekem helyt kellett állnom a lap fenntartói által kitűzött célok szolgálatáért is. Ez a véleménykülönbség mindvégig fennmaradt köztünk, de sohasem zavarta meg Weöres jóviszonyát a lappal s részvételét a közös gondiokban, még Pestre költözése után sem. S mindezeknél a vitáknál fontosabb ma már, hogy egy új műve készült el közben:

írtam egy hosszú mesejátékot, — jelentette utolsó Pestről küldött levelében ■—„A holdbéli csónakos” címmel; tizennyolc képből áll. Nagyrésze próza és pár tucat rövid vers ékelődik bele. A Nemzeti Színháznak szánom; most végzem rajta a stiláris simításokat. (1941. jún. 4.)

Ez év júliusában jött vissza Pécsre, hogy elfoglalja állását. így elolvashattam a darabot, beszélgettünk róla, s a megmaradt feljegyzésekből sok érdekes részlet idekívánkozik. Elmondta, hogy a „Csónakos”-ra „az ind dráma inspirálta”, de az ilyen könyvből kapott ihlet a legnagyobb íróknál is jelentős szerepet játszik:

Shakespeare, Goethe, Dante szinte csupa irodalmi inspiráció. Kicsit le is nézem, tán savanyúszőlő alapon, ha az élet túlságosan benne van a műben. — Ha vér, élet van a műben, ugyanúgy nem szeretem, mint a beafsteak-et; a hús legyen megsütve, sőt kocsonya legyen, vagy darált hús, nein pedig hogy a comb és a szárny ott van szinte hullaként felismerhetően. Erről fogok egy tankölteményt írni.

[Valószínű közbevetésem: A mű mégsem lóghat a levegőben, valahogyan formáznia kell az életet, belőle erednie.] — Ennyiben kell is az élet, valami csak valamiből lehet. De így is csak azért kell az élet, mert más nincs; csak kényszerből, jobb híján.

[Áttért a „Csónakos"'-ra.] Ezt a darabot a saját anyaga Szinte autó- matice építette fel. /Kérdés: Nem volt meg a terve?] Nem! az ’anyag vitt ... Naponta 2—3 képet írtam belőle, úgy vitt a dolog, hogy tollal alig bírtam követni. A Theomachiát iiiszont lassan faragtam, ott az anyag ellenszegült. Épp fordított eset. |Hézag.] . .. Így viszi az embert a saját anyagának organikussága másfelé, mint amit akart; gyakori eset. Az anyag jobban tudja, hogyan kell kialakulni neki, mint az ember, hogy hogyan alakítsa.

... Kár, hogy nem jön ki kellőképpen, hogy a két főszemély, Pávaszem és Medvefia, kissé lenézéssel rajzolt figurák; az átlag győzelme az érték fölött, ez akart lenni. Tulajdonképp a 4 király s a többi intri- kus mind talpig-ember; Vitéz László és Paprika Jancsi, ezekben megint valami kicsit, jelentéktelent akartam. S azt hiszem, van benn néhány heroikusabb figura is. Temora alakjára emlékszel-e. Okos, szimpatikus

D életünk

129