Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Weöres Sándor pécsi évei

Mert mint mondtam, az egyetemre iratkozott, éspedig a jogi karra, de á második félévben, kedvezőbb éghajlatot keresve, a bölcsészetre tért át, s a filozófiai és földrajzi szakot választotta. Azonban nem egyedül jött, elhozta hozzám két barátját; az egyik költő volt, kaposvári fiú, neve Takáts Gyula, nála két évfolyammal idősebb, a másik novellaíró, Tatay Sándor, Bakony- tamásiból érkezett, illetve valahonnan Európából. Tatay akkor már bejárta — magyarán végignyomorogta — Ausztriát és Németországot, szerfölött szakadókos út állt mögötte, hajmeresztő emléket hozott magával, s egy félévig kipróbálta a soproni evangélikus teológiát is, családi hagyományból, lévén protestáns prédikátorok ivadéka. De Pécsett sem volt miből élnie, megsokallta a nyomorúságot, s az év végén Pestre költözött. Persze mindhármuk borjújában ott volt már a marsallbot: Tatayéban a kötelező „első” regény és néhány remek novella, Takátséban és Weöresében egy-egy jó kötetre való vers. Weöres megismertetett velük, s gyakran voltunk együtt; egyáltalán nem éreztették velem az óriási, 15—16 éves korkülönbséget, úgy tettek, mintha közéjük való, egyenrangú volnék velük. Holott húszévesek voltak, amely ádáz életkor — úgyszólván biológiai okokból — a harmincéves embert hálósapkára érett tokosnak tartja, a még idősebbet pedig reménytelen aggastyánnak. Ennek ellenére összebarátkoztunk, s ahogy szokás, megtárgyaltuk a bélés külföldi irodalmak eseményeit, az élő és holt írókat és műveiket, s számtalan tervet szőttünk. Karácsonykor hazamentek. — Ekkor kaptam Weörestől az első levelet s benne a következő híradást:

Elkezdtem piszmogni egy hosszabb versen, mit 20—25 stanca-stró- jára tervezek. Öt már megvan belőle. Nem tudom, vájjon el fog-e készülni a többi része is. Címe: „Az üres szoba”... [Elmondva a vers tartalmát, még hozzátette:] Ha visszamegyek Pécsre, Tatay Sanyival négykézre drámát fogunk írni valószínűleg. (1939. dec. 28.)

A dráma nem született meg, mert Tatay a kezekből kettőt magával vitt, de „Az üres szobá”-t Weöres elhozta, szépen letisztázva, mégpedig saját találmányé runó-betűkkel, minden stanzát külön lapon, iniciálékkal díszítve, kis füzetbe kötve. Ezt őrizetbe vettem. Amikor A kő és az ember című kötetébe fel akarta venni, erősen kereste, s megkérdezett, nincs-e nálam, mert csak néhány strófáját találja. Erre lemásoltam, és a szó szoros értelmében „eredeti” kéziratot megtartottam. (A levél megadja a keletkezés dátumát: 1933. december — 1934. január.)

A nyári szünidőben (1934. július 27-én) három frissen született verset küldött Csöngéről; az első Ima c. diákos, bursikóz esengés a halhatatlanságért, kiadatlan; a másodikat (Erdei dal) besorozta A hallgatás tornya, a harmadikat (Férfiak tánca) A kő és az ember c. köteteibe. — Az üres szoba talán azért nem került első könyvébe, mert hasztalan kereste. Ugyanis a borjúban hozott versekből kötet lett, már második pécsi esztendejében („Hideg van”, 1934). Saját költségén adta ki, s mint a nyomdász később, a múltakon merengve, közölte: „Egy kövér disznóval egyenlítette ki a számlát”. (Kultúrtörténeti adalék: 1934-ben egy jó verseskötet kövér disznót ért, de azt is a költőnek kellett adnia.) — A sok terv közt törvényszerűen felvetődött a lapindításé, ez elkerülhetetlen ott, ahol két-három pályára törő iró összehajol, s a dolog elméleti része odáig fejlődött, hogy Weöres az első szám részére

c*

115