Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Weöres Sándor pécsi évei
VÁRKONYI NÁNDOR WEÖRES SÁNDOR PÉCSI ÉVEI Weöres Sándor 1933—1943 közt élt Pécsett, húsztól harminc éves koráig, tehát kereken tíz esztendőt töltött itt, rövidebb-hicsszabb megszakításokkal, mert elég sűrűn mozgott, jobbadán a Pécs—Csönge—Budapest háromszögben. Élénken előttem áll a kép, amikor 1933 nyarán először lépett szobámba az egyetemi könyvtárban: kicsi, sovány ember, diákos, arca is sovány, de nagy fekete szeme ragyog, mint a kárbunkulus. Mozgása csendes, szinte félénk, szemét nem veszi le arról, akivel beszél; megmondja nevét és hogy verseket ír a Nyugatba. Meg kellett vallanom, hogy nem ismerem őket. Tájékozatlanságom hamar eloszlott, másnap elhozta az újabbakat, s attól fogva módom volt belehelyezkedni verseinek meglepően egyéni, de igen változatos, mindig újszerű világába. Viszont ő is hamar megszokta a velem való beszélgetést, noha ez nem volt egyszerű. Ugyanis itt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy az első világháború számomra süketséget hozott, s így írásiban tárgyaltak velem azok., kik unták a lassú, tagolt, „leolvasható” beszédet s az ákombákomok irkálását a levegőbe. De Weöres szívesen írt, hiszen a mesterségébe vágott, s lett a dolognak egy hasznos következménye is. Ti. az ilyen leírt „beszélgetéseket” rendszerint egy szekrényfiókba hajigáltam, kivált, ha fontosabb dologról esett szó, emlékeztetőül; e nagy tömeg javarészt persze eleve elkallódásra volt ítélve, de jócskán maradt is, köztük elég sok Weöres jegyzeteiből. Ezeket kirostáltam, s most itt fekszenek előttem, leveleivel együtt. E két forrásból merítem mondandómat, hiteles és szó szerint közölt anyagra támaszkodom tehát, s ami hiányzik, kitoldja emlékezetem. — A beszélgetések során hamarosan kiderült még, hogy nemcsak ír a Nyugatba, hanem gimnazista kora óta Kosztolányi és Babits párfogásával, atyai barátságával is dicsekedhetik, képletesen szólva, mert sohasem volt dicsekvő természetű s ma, ötven éves korában, még kevésbé az. Kiderült, hogy beiratkozni jött az egyetemre. Nem feladatom, hogy összekeresgéljem, mely versei mikor és hol jelentek meg Pécsre jötte előtt. Köztudomású, hogy koránért tehetség volt, gyűjteményes kötetébe (A hallgatás tornya, 1956) három 1927-ből és hét 1928-ból való költeményét vette föl, s az utóbbiak közül az Öregek címűt és a Himjy- slrófák-ból kettőt már az első, Hideg van c. verseskönyvében is kiadott, azaz közlésre érettnek minősített. ítéletét bízvást elfogadhatjuk, s így szellemi érettkorát 14—15. esztendejétől kell számítanunk. Amit régibb, gyerekkori verseiről elmondott, illetve följegyzett, nem tartozik ide, annyit azonban tényszerűen állíthatok, hogy az ugrás hirtelen volt, jobban mondva átmenet híján: egy-két év alatt a tipikus gyerekverselőbői ifjú, de tehetségének birtokában levő költővé nőtt. E folyamatról maga csak ennyit mondott: „1927-ben megismerkedtem a modernekkel. Tulajdonképpen 1925 óta nem fi ÉLETÜNK 113
