Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Lectori Salutem!
a magáét. Olyan szemléletű emberré kell válnunk, hogy a kultúra élet-elemünk legyen, mindennapi táplálékunk, mint a mindennapi kenyér. Idáig hosszú az út. De mindenkinek végig kell járnia. A starthoz állás az iskolában kezdődik, de az iskolák után válik igazán egzisztenciálissá az önműveléssel, érzelmi életünk szünetlen gazdagításával és morális felelősségünk ébrentartásával, fejlesztésével, embervoltunk XX. századi megélésével. Nem nagy szavaknak szánjuk ezeket. A nagy szavak megcsalnak bennünket. Az élet az apró dolgok, az észrevétlen és szürke hétköznapok integrációja. Szünetlen újrakezdés és résenállás. Ez benne a szép és felemelő. Sok múlik önmagunkon is, nemcsak körülményeinken. Belső világunk urai magunk vagyunk. Mai társadalmunkban, mai társadalmunk emberében a kultúrának épp oly létfontosságú a szerepe, mint a vegetatív életfunkciók, vagy a létünket biztosító termelőmunka végzése. Az új szocialista ember éppen ebben a harmonikus szintézisben válik azzá, ami. Minden leírt sornak, minden elolvasott írásnak és minden olvasásra szánt percnek ezt kell sugallnia. És ez adja meg ennek is, annak is létjogosultságát. E szintézis vágya, reménye fogadtat tollat az íróval, szerszámot a munkással, paraszttal. Nem túlzás-e, amit kívánunk? Aligha. Az élete mindenkinek egyszeri és mindenkori. S ennek az életnek a kultúra épp oly integráns része, mini az ön- és fajfenntartó biológiai vegetációja és társadalmi termelőmunkája. Mivel ezek vitálisak, amaz pedig kevésbé, azért szokott háttérbe szorulni. A mi életünk azonban már messze túl van azon, hogy a vitális tényezők uralják csupán el. Egész társadalmi rendünk odairányul, hogy a társadalom minden tagja harmonikus személyiséggé váljék a materiálisnak a lelkivel való egyensúlyában. Ennek a harmonikus egyensúlynak a kialakítását, megteremtését célozza minden érdemleges kulturális produkció. Innét van és lehet jelentősége minden sor eszméltető írásnak, minden pozitív művészi alkotásnak. Itt kanyarodom vissza jelen vállalkozásunkhoz. Ebben látnánk társadalmi funkcióját, küldetését. Szeretnénk, ha megfelelhetne céljának. 1963. február hó. Felelős szerkesztő 4
