Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Farkas Imre: Zöld fényben (elbeszélés)
ZÖLD FÉNYBEN FARKAS IMRE A festő álmatlanul töltötte az éjszakát. Kezdetben bosszankodva forgatta párnáját, szuszogva, nyögve hánykolódott, majd amikor megértette, hogy képtelen kikapcsolni agyának telepeit, alárendelte magát testi motorjainak. Hanyatt fordult, karjait lazán elfektette, s már nem bosszankodott. Az ember egyszer- kétszer életében, igazán elviselheti gondolatait, még némely biológiai szükségszerűsége hátrányára is. Dudus tízkor érkezett. Tudta, hogy jönni fog, csupán egy órát tévedett: kilencre várta. Miközben lefüggönyözte ablakait, csufondrás pillantást küldött a szemközti lakásból leselkedő öregasszonyra. Betöltötte a kávéfőzőt, rumot, cseresznyepálinkát tett az asztalra, két poharat és várt. Várakozás közben rajzolgatott. Csodálkozás és türelmetlenség nélkül nézett az órára fél tízkor, háromnegyedkor és rajzolt tovább. Dudus jönni fog. Két hétnél tovább képtelen haragot tartani, s ma már harmadik hete... Tulajdonképpen jó lenne, ha el sem jönne, mert... Tízkor érkezett. Éjfélig ittak, beszélgettek, akkor elment. Nem küldte, maradhatott volna reggelig is. Az ember megszokja egy idő után, ha a szobájában egy székkel, vázával több van. S Dudus ezért ment el. Nehezen tudta, nem akarta megérteni, hogy a kibékülések nem boldogítanak. A felújított szerelem nem folytatása a réginek, ismétlése alacsonyabb fokon. — Megértőbb lehettél volna — mondta, amikor felállt. — Megalázó, ha már a kegyes csalásra sem vagyunk érdemesek. Várom, hogy azt mondd, tedd az istenért!... ami után szégyenkezés nélkül elmehetek. Hiszen — ma még — a szeretőd vagyok. — Ekkor kezdett futkosni. — Vagy legalább megpofoznál!... — Ekkor már pityergett is. — De csak szavak, szavak, szavak, pedig a szavaknak már nincs értelme ... — Talán csak a hangulatfestő és a hangutánzó szavak logikusak önmagukban — szólt utána, de az asszony már a lépcsőn futott. Kiszellőztette a szobát, elrakta az üvegeket és a poharakat. Kissé szégyenkezett. Nem kellett volna Dudussal így elbánnia, de nem akarta, hogy újból jelentkezzék. Ha szépen válnak el, győztesnek véli magát, s megőrzött önbizalommal ismét próbálkozik. Elég volt. Szerelmük hallgatólagos szövetséggé szürkült a végén. Ö jóllakatta az asszony sznobságát, s cserébe... Nos igen, hasznos volt számára a művészeti folyóirat munkatársának a felesége. Később azonban uralkodni akart. Veszekedtek. Szerencséjére, Dudus mindig erősebbnek vélte magát, és a sok ismétlésben elkopott. Igen, ma már csak 66 kg makacs asszony-hús a számára. Erősen koncentrált, végigjárta közös útjuk minden állomását a felszálló és leszálló ágon, s úgy találta, nem hiányzik az asszony. Nem Dudus hiányzik. Felkelt, előkereste a rumot és ivott az üvegből. 5
