Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 1. szám - Káldi János versei - Zizegő - Körösi Csoma Sándor

Van védelmünk, drága társaim: a becsület s az emberség lángja, ha szüntelen szálldos, sok-sok galádságot ver szét. Nem árthat-r onthat úgy a fagy, ha ezek melege süt, ing a világban, — de gyümölccsé érhetnek új-nagy álmaink ...

ZIZEGŐ

Enyém lettél, mint az őszi lomb az őszi szélé,

vagy az alkonyat, ezé a kis erdőszegélyé.

Ahogy a madársor fönt, messze a fáradt égé,

ahogy m.osolyod kék pora is a semmiségé.

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR

Elindult, ó, hány tél-nyár fasorán túl! s ment a mesék fiaként ismeretlen veszélyek útján, porban és szelekben; s éppen csak úgy, mint aki tán kirándul.

Nem fogta vissza testvér, haza, esti nefelejcs-ege Erdélynek. Mikor száll föl egy ismerős dal a sátoroknál, azt figyelte. S ment, ment azt megkeresni.

Nem gondolt az éhségre, fagyhalálra, ment, hogy múltunk tájait megtalálja, e gondolat volt álom-szép szerelme.

S néha-néha látom: világnyi távol lassan lépve kiér a holdvilágból, s a Tibet alján mintha énekelne.