Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Szabó Jenő: Aki hallja a szirénát (Hangjáték)
BECK: Magányos erdei út, ahol csend van ... Olyan egészen más, olyan ... olyan igazi csend, amikor nem hallunk semmit. Semmit! No igyunk! Egészségére, hadnagy úr! LÖHNERT: Százados úr, egyen valamit! BECK: De én szomjas vagyok. (Tölt, iszik.) Magányos erdő illata... Hadnagy úr, tudja, mit csinálnék, ha most hirtelen béke lenne? Semmi mást, csak elindulnék és mennék, mennék. Tudja, hogy milyen jó békésen menni? Nem hallani semmi mást, mint lépteink koppanását... Érti? Semmi mást, az istenit, semmi mást, csak egymásután a lépéseket, kip- kop, kip-kop ... LÖHNERT: Béke! messze van még ... BECK: Pedig minden nappal megyünk feléje! Megyünk, ez holtbiztos. A háborúból mindig a béke felé megyünk... Csak... én nem hallom a lépéseket. Nem hallom! (Más hangon.) Vagy... vagy én nem megyek! Látja, ez az, én nem megyek!. .. Nem megyek! (Tölt, iszik.) LÖHNERT: Százados úr, megárt, nagyon erős szesz . .. BECK: Remélem is, hogy erősebb nálam. (Nevet.) Jó volt annak a dagadt főtörzsorvosnak... Az nem hallott semmit. Csendes erdei úton ment a halálba... Marhaság! Lehet, hogy nem is volt olyan csendes az út... Be lehetett gyulladva... az a biztonsági szolgálatos igen rászállt... Figyeljen, hadnagy úr, nem szirénáznak? LÖHNERT: Nem hallok semmit. BECK: Pedig meg mertem volna esküdni, hogy hallom... (Ajtó nyílása, léptek.) BECK: Ki ez? LÖHNERT: Az öregasszony leánya, aki megzavarodott. BECK: Szép leány ... LÖHNERT: Kár szegényért... Most jön majd a szokásos esti programja: odamegy az ablakhoz, félrehúzza a függönyt, kinéz az utcára, felkiált... ÍADVIGA: Leoltották a lámpákat... Riadó van, szól a sziréna, nem hallják? BECK: Látja, ő hallja a szirénát! LÖHNERT: Csak hallucinálja, hiszen a sziréna elpusztult. Az öregasszony azt mondja, hogy a sziréna a háború óta csak egyetlen esetben szólalt meg, akkor, amikor a kórház a bombát kapta... Tudja, százados úr, hogy ebben a városban a háború eleje óta riadó van? Nem tudták lefújni, mert elpusztult a sziréna ... JADVIGA: Jönnek, minden éjjel jönnek, rajokban, mint a keselyűk... És akkor Jannak meg kell halnia.. . Halljátok, már itt is vannak felettünk ... Vijjognak ... LÖHNERT: Ez minden este szó szerint így ismétlődik meg... Vigyázzon, százados úr ... A kés! (Szék felborul, dulakodás zaja.) JADVIGA: Te... te vagy. Megismerlek, te dobtad a bombát! Te ölted meg Jant... Gyilkos, átkozott gyilkos!... De most meghalsz! Te...! LÖHNERT: Hagyja a pisztolyt, százados úr, nem szükséges... Kár volna érte ... Ma úgy látszik, valami felizgatta ... Jöjjön, mama, vigye innen, rátámadt a százados úrra! ASSZONY: Az uniformis miatt... 67
