Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Szabó Jenő: Aki hallja a szirénát (Hangjáték)
LÖHNERT: Igen, úgy látszik a repülőuniformis zavarta meg. Bocsánatot kérek, százados úr, ezért a váratlan közjátékért... Eddig teljesen ártalmatlannak látszott... BECK: Micsoda gyűlölet égett az arcában.. . Szinte nem is emberi volt. Ki az a Jan? LÖHNERT: Jadviga vőlegénye, aki egy igen különös bombatamadásnak esett áldozatául. BECK: Különös bombatámadásnak? LÖHNERT: Igen, különösnek, mert az öregasszony sem többet, sem kevesebbet nem állít, minthogy a mi repülőink szándékosan bombázták le a városka egyetlen kórházát, noha rajta volt a vöröskeresztes jelzés. Azt mondja az öregasszony, hogy egy repülőraj vonult át a városka felett. Ez még a háború első napjaiban történt, a raj valószínűleg Varsó bombázásából volt hazatérőben, amikor az egyik gép kivált a kötelékből, kört írt le, majd egyenesen megcélozta orrával a kórházat és zuhanni kezdett.. . Állítólag kétszáznál több magatehetetlen beteg maradt a romok alatt és Jadviga vőlegénye, aki orvos volt a kórházban ... EECK: (hosszú szünet után) Milyen . .. milyen csend van most. . . figyelje csak meg, hadnagy úr! LÖHNERT: (nevet) Én nem vettem észre. Különben is én a magam részéről nem félek a csendtől, inkább a zajtól... BECK: Pedig a csend néha borzalmas tud lenni. .. Embertelen. (Felállt.) No de megyek aludni, a meséje alaposan elálmosított... Ha nem haragszik, az üveget magammal viszem . .. LÖHNERT: Parancsoljon, százados úr... És ne felejtse el, hogy jól bezárja az ajtaját! BECK: Bezárjam? Miért? LÖHNERT: (kuncogva) Nehogy Jadviga meglátogassa! BECK: Jadviga? Engem? LÖHNERT: Az a szoba, amelyben ma aludni fog, Jané volt... (Lassú léptek, ajtó csapódása.) BECK: ... a szoba, amelyben ma aludni fog, Jané volt. (Tölt, iszik.) Jané, akit egy bomba ölt meg, amelyet egy kötelékétől elszakadt gép dobott a kórházra, noha azon rajta volt a vöröskeresztes jelzés. (Ismét tölt, iszik.) A gépét pedig... No, Hellmuth Beck, semmi mellébeszélés, nézzünk szembe a tényekkel... A gépet Hellmuth Beck repülőfőhadnagy vezette ... És most ez a Hellmuth Beck itt ül Jan szobájában. Jan szobájában, akinek. . . akinek (lépések) természetesen itt lóg a fényképe, az egyik sarkában a gyászszalaggal... Jan Vojteszky dr. med. univ. Tagadhatatlan, Vojteszky úr jóképű fiatalember.. . művészhaj, magas, értelmes homlok, mély elgondolkozó szem... Igazán sajnálom, Vojteszky úr, de ezen, ugye, már nem tudunk változtatni.. . Megkínálhatom egy pohánkával? Nem? Hát akkor az egészségére.. . Izé, bocsásson meg, nem akartam tapintatlan lenni. (Tölt, a pohár erősen nekikoccan az üvegnek.) Bevallom, zavarban vagyok . . . Beláthatja, hogy a helyzet igazán nem mindennapi. . . Az ember össze van zárva azzal, akit.. . ugye érti, mire gondolok? ... Mi a véleménye? Nem felel. Hát persze, nem rokonszenvez velem, ez érthető, erre minden oka megvan... De ettől még nyugodtan megbeszélhetjük az ügyet... Értse meg, a kétszázötvenkilós a gép hasa alatt, elsőre nem oldódott, ott lógott ferdén... Ilyen helyzet68
