Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Szabó Jenő: Aki hallja a szirénát (Hangjáték)
BECK: Hiába gúnyolódik, igenis szól. Amióta itt állunk ezen az állomáson,, olyan hangos, hogy majdnem belesiketülök. DOKTOR: Vigyázzon, százados, nemsokára meg fogja látni a fehér egereket is ... Tessék, főhadnagy úr! DENKHEIM: Denkheim főhadnagy a biztonsági szolgálattól. . . Főtörzsorvos úr a vezetője az egészségügyi részlegnek? DOKTOR: Igen. Miért? DENKHEIM: Az ön emberei közül való az a szakaszvezető, aki a szerelvényről leugrott? DOKTOR: Igen. DENKHEIM: Miért nem jelentette ezt főtörzsorvos úr? DOKTOR: Nem tudtam, hogy itt a pályaudvaron van kirendeltségük... És különben is az az ember nem épeszű ... DENKHEIM: Nem épeszű? Annál több ok, hogy eljárjunk ellene. Kérem rendelje a kocsijába, majd ott letárgyaljuk az ügyet. DOKTOR: Kalbe, hívják Heinrichet... Na ugye, százados, hogy nem volt értelme megállítani a szerelvényt? BECK: Doktor, nem tudna segíteni azon a szegény flótáson? DOKTOR: Segíteni? Miért? Pontosan azt kapja, amit akart. (Lépések, ajtónyitás, hangok) LÖHNERT: Hellmuth Beck, repülőszázados, igenis bejegyeztem. Szabadságra megy, százados úr? BECK: Szabadság? Nem, hadnagy úr. Annyi az egész, hogy az orvos frontváltozást javasolt. Megyek a nyugati frontra. LÖHNERT: Bombázó? BECK: Éjjeli vadász. LÖHNERT: Azokra most nagy szükség van otthon. Naponta hallgatom a rádiót. Mindig csak repülőtámadás, repülőtámadás, négy-öt órás riadók. Az otthoniaknak sem könnyű ... BECK: Mikor kapok szállást? LÖHNERT: Őszintén szólva, szállásunk nincs, százados úr. De ha vár néhány pillanatot, éppen készülök átadni a szolgálatot, akkor hazamegyünk és megszállhat nálam. Két szobám van, az egyikből éppen ma ment el egy főhadnagy, áthelyezték. BECK: Nem szívesen várok . .. Mondja, hadnagy úr... nem hallja? LÖHNERT: Nem, nem hallok semmit. Miért, a százados úr hall valamit? BECK: (szünet után) Nem, nem hallok semmit. Miért is hallanék? (Robbanás, kiáltozások, ajtócsapódások, lárma) EGY HANG: Már megint a partizánok .. . MÁSIK HANG: Mi történt? EGY HANG: Robbanás volt. HARMADIK HANG: A tiszti kocsi... LÖHNERT: Mi történt, Krause? KRAUSE: A tiszti kocsi ablakán bedobtak egy bombát... LÖHNERT: És az őrség? KRAUSE: Most állították fel, de még nem foglalta el a helyét. LÖHNERT: Szerencséje volt, százados úr, hogy nem ment vissza a szerelvényre ... Fantasztikus ez a merészség. Talán tíz perce, hogy itt áll az állomáson a szerelvény, és máris két merénylet. Először a hidat repítik a levegőbe, aztán ezt a kocsit... Nos, Müller? 63
