Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Szabó Jenő: Aki hallja a szirénát (Hangjáték)
MÜLLER: Hadnagy úr, egy nőt elfogtunk menekülés közben. Persze azt állítja, hogy nem tud semmiről az égvilágon, hogy ő csak szenet akart lopni... LÖHNERT: Annyira ostobának néz bennünket, hogy ilyesmit elhiszünk? Semmi teketória, azonnal el kell intézni. MÜLLER: Kunder főhadnagy úr már intézkedett. A rámpánál. (Sortűz dörrenése) Már végre is hajtották. LÖHNERT: Nézzen utána, hogy a sebesültek ellátást kapjanak, a halottakat majd holnap eltemetjük ... Mit akar, szakaszvezető? HEINRICH: A százados úrral szeretnék ... BECK: Heinrich ... maga él? HEINRICH: Mintha a sors gúnyolódna velem, százados úr. BECK: De hiszen maga ott volt a tiszti kocsiban. HEINRICH: Ott voltam. A főtörzsorvos úr, Kalbe meg a biztonsági tiszt meghaltak, én élek... A főtörzsorvos úrnak borzalmas volt a vége... a robbanás teljesen kettészakította, mintha elvágták volna ... Ott volt a derékszíja és... felette semmi. Éppen mellette robbant. BECK: Az ő részére véget ért a háború. HEINRICH: Százados úr... én ott álltam a robbanáskor a főtörzsorvos úr mellett, Kalbe és a biztonsági tiszt tőlem alig egy méternyire... Nekem semmi bajom... ők pedig... A biztonsági tiszt éppen akkor mondta a főtörzsorvos úrnak, amikor a bomba beesett a kocsiba, hogy főbe fognak lőni öncsonkítási kísérlet miatt... Százados úr, ez nem igaz ... én igazán, őszintén meg akartam halni... En igazán ... BECK: Heinrich, maga mindnyájunkat túl fog élni... Hadnagy úr, indulunk? .LÖHNERT: Igen,végeztem, mehetünk. (Lépések az utcán.) LÖHNERT: Látja százados úr, ilyen egy csendes, frontmögötti hely... No igen, a fronthoz képest van némi kényelem ... lakás... Meglátja százados úr, a szoba nagyon rendes. Egy özvegyasszonyé, a leányával él együtt. A leány nem épelméjű teljesen, de veszélytelen. Viszont a szobák igen szépek ... örül százados úr, hogy hazakerül? BECK: Haza? Olyan mindegy... Barakk, kantin, gép. Ez volt kint és ez lesz otthon is. LÖHNERT: Oh, de az otthon mégis más... Könnyebben lehet szabadságot kapni... Aztán a nők ... Istenem, az a sok szép nő ... Persze sokat bombáznak. Anyám is írja, hogy a sziréna majdnem állandóan búg ... BECK: Ugye?... Figyelje csak! LÖHNERT: Mit figyeljek? BECK: Hallgassa. Kell, hogy maga is hallja! LÖHNERT: Nem értem ... Mit? (Figyel, szünet.) Igen, most már én is hallom. BECK: Tehát nem képzelődés . .. Maga is hallja? LÖHNERT: Igen, egyre erősödik. BECK: Ügy van ... egyre hangosabb ... Szinte vijjog már ... LÖHNERT: Mintha az ember agya is zúgna... A motorok zajából ítélve nagyobb kötelék lehet... és ha nem tévedek, nehézbombázók. (A gépzúgás egyre erősödik.) BECK: (csend után) Maga ... maga gépeket hall? LÖHNERT: Biztos, hogy nehézbombázók ... Ez a mély zúgás... errefelé közelednek ... Nézze csak, százados úr... Sztálin-gyertyák ... (A gépzaj erősödik.) Egy ... kettő ... három . . . Éppen az állomás felett. 64
