Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Szabó Jenő: Aki hallja a szirénát (Hangjáték)
utolsó pillanatban sikerült kimentenünk, csak Starke főtörzsőrmester maradt vissza tíz emberrel, köztük Heinrichhel. Mi történt, mi nem, csak annyit tudunk, hogy mind a tíz ember elesett, egyedül Heinrich menekült meg. Állítólag Starke és ő voltak az utolsó életbenmaradottak. Aztán Starke is golyót kapott. Heinrich azt állítja, halála előtt megeskette, hogy nem adja meg magát, és Heinrich meg is esküdött neki, de Starke nem hitt neki és belelőtt. Ez mentette meg, mert az oroszok azt hitték, hogy halott. Azóta folyton ezt hajtogatja.,. (Felemeli a hangját) Kalbe, mondja meg azoknak a disznóknak, hogy a betegkocsit nem hagyhatja el senki, amíg én parancsot nem adok reá! KALBE: Igenis, főtörzsorvos úr. (Távolodó kiabálással) Az istenit maguknak emberek, ki engedte meg. hogy leszálljanak? Vissza mindenki a kocsiba! BECK: Heinrich, jöjjön csak ide, hozzám! HEINRICH: Parancs, százados úr! BECK: Heinrich, mondja meg nekem őszintén, bizonyos maga abban, hogy annak a főtörzsőrmesternek... annak a Starkenek hangját hallotta ott a kocsiban, mielőtt kiugrott? HEINRICH: Éppen ez az százados úr, nem vagyok bizonyos benne. Olyan sok hang súgja már egyfolytában ... BECK: Sok hang? HEINRICH: Igen. Mintha valami kórust hallanék, ami itt bennem, a fejemben van. Mióta bevonultam, azóta egyre hallom. Szinte kibírhatatlan . . . Rendben van, százados úr, hogy meg kell halni. Az csak egy pillanat, nem is fáj, csak egy villanás... De várni reá, ez a szörnyű. Négy év óta állandóan várni és várni... BECK: Ezért... ugrott ki? HEINRICH: Ezért. BECK: Micsoda maga civilben, Heinrich? HEINRICH: Zenével foglalkozom. De amióta bevonultam, nem volt a kezemben hegedű. Azt hiszem, én már soha többé nem fogok hegedülni. BECK: Heinrich, mondok magának valamit... Nekem erős a gyanúm, hogy maga lesz az egyetlen mindnyájunk közül, aki megússza ezt a disznóságot. HEINRICH: Százados úr, ha azt kérdeznék tőlem, mit akarok: most rögtön felfordulni, vagy még egy évig így élni és félni... BECK: ... tudom, az előbbit választaná. A háborúban nem az a rossz, hogy meg kell halni, hanem az, hogy várni kell reá... MEGAFON: A szerelvény a második vágányon nem indul ma tovább. Tisztek a pályaudvarparancsnokságon kapnak eligazítást. Legénység a szerelvényt nem hagyhatja el. Másodfokú készenlét! BECK: Na, jöjjön, doktor. DOKTOR: Megy a halál. Visszamászok a kocsimba és lefekszem. Mit akar a pályaudvarparancsnokságon? Szobájuk biztosan nincsen, és majd kihajtanak egy ijedt embert az éjszaka közepén az utcára, és maga belefekhet egy olyan ágyba, amely még meleg egy másik ember testétől. Köszönöm, én az ilyesmiből nem kérek. BECK: Mindegy, én megyek . . . Valami rettenetesen nem tetszik nekem ezen az állomáson. DOKTOR: Maga tisztára bolond. Megint az a szirénája szól? 62
