Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Szabó Jenő: Aki hallja a szirénát (Hangjáték)
BECK: Mi a baja ennek a Heinrichnek? DOKTOR: A félelem. Sejtettem, hogy előbb vagy utóbb ez lesz a vége. Három hete, hogy visszajött a szabadságról, betegebben, mint ahogy elment. Ez az ember fél az élettől, a következő naptól, a következő perctől... Mintha az emberiség egész félelme ebben a szerencsétlenben összpontosult volna ... Egyébként már két perce állunk, ha nem vette volna észre. BECK: Téved, doktor, észrevettem. Azóta még erősebben hallom a szirénát. DOKTOR: Szálljunk ki. Ügy látszik, mintha itt a sötétségben valami állomásféle rejtőzne. (Ajtónyikorgás, lépések, kavicszörgés, külső hangok) DOKTOR: (kiáltva) Miért állunk? EGY HANG: (messziről) Beszállni, beszállni, rögtön indulunk! BECK: Doktor, nem hallja azt az átkozott szirénát? DOKTOR: Az égvilágon semmit sem hallok. (Robbanás, távoli dörej, hangok, zűrzavar) ELSŐ: Mi történt? MÁSODIK: Valami robbanás ... ELSŐ: A híd irányából! HARMADIK: Nyilván partizánok ... BECK: Szakaszvezető, mi történt? SZAKASZVEZETÖ: Ügy látszik, hogy az állomáson túl robbanás történt. Valószínűleg a híd robbant fel. Nyilván rosszul időzítették a bombát és már a vonat előtt felrobbant. BECK: Bizonyosan nekünk szánták... No doktor, mit szól a hatodik érzékemhez? DOKTOR: Hagyjon békében a marhaságaival. Itt rostokolunk egy koromsötét lengyel állomáson, és a hallucinációival szekál... Szálljunk le, reggel előtt úgysem megyünk tovább ... Legalább jól kialusszuk magunkat. KALBE: (jön) Főtörzsorvos úr... Heinrich szakaszvezető visszajött, összeverte ugyan magát, de nagyobb baja nem esett... DOKTOR: Hogy a fene ... Küldje ide azt az embert! HEINRICH: Parancs, főtörzsorvos úr! DOKTOR: Miféle disznóság ez megint? Mit csinált? HEINRICH: Főtörzsorvos úrnak alássan jelentem, végrehajtottam a parancsot! DOKTOR: Miféle parancsot? HEINRICH: Amit kaptam! DOKTOR: Ne beszéljen hülyeségeket! Miféle parancsról fecseg megint? Ki adott magának parancsot? HEINRICH: Ő ... ő mondta ... DOKTOR: Heinrich, én felpofozom magát, ha megint azzal a Starkevel jön... HEINRICH: Főtörzsorvos úr ... Én ... egészen bizonyos, hogy hallottam. Olyan tisztán hallottam, ahogy itt állok. A fülembe súgta: Ugorj ki, ugorj ki! Meg kell halnod! Kiugrottam, de nem haltam meg ... Főtörzsorvos úr ... rossz volt a parancs! DOKTOR: Félnótás marha... Ez a szerencséje, különben hadbíróság elé állítottam volna. Tűnjön el a szemem elől! (Kis csend) BECK: Doktor, ki az a Starke? DOKTOR: Ennek a félhülyének a rögeszméje. Negyvenegyben egy kórházrészlegünket bekerítették az oroszok. A személyzet nagy részét még az 61
