Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 1. szám - Cs. Nagy István versei - Egyházashetyei riport - A régi fosztás

EGYHÁZ ASHETYE1 RIPORT

Hetye fölött kettős ívd szivárvány feszül, hétszín szépségű jelenés viaskodik, mint vers a feledés ellen feszült emlékezet határán.

Mint súlyos sor, mit szülőházi márvány sem őriz, ha lemond róla az ész,

Hetye fölött a páros lebegés

úgy olvad el. S most négyezernyi ártány

visít a hetyei nyár-délutánba, s az állatorvos estig magyarázza az ól korlátjánál „a mezei

szorgalom akadályait”, az árpát, a gondozást, míg robognak a falkák, s hüledezve hallgatja Berzsenyi.

A RÉGI FOSZTÁS

Ősrégi ősz szertartása, fosztás kifosztott varázsa fölsüt pajtából pompázva.

Üszög-képem átvilágol a gyerekkor udvarából, őszi mitológiából.

Remegő tengeri-halmon mint rengető kocsikason ülök, mint királyi trónon.

Fosztok fölött viharlámpa, mint Aladdin-csodálámpa lobog e nagy áldomásra,

Hámlik selyem tengerihéj, könyök könyökkel összeér, kívül ködöl az őszi éj.

Nyirkos, meleg, mély éjszaka, holdig tágul föl a pajta s a tengeri vonulata.

Szilvafás kis udvaron át hordunk kosár kukoricát, lófogú szép kukoricát.

Kukorica nyers fosztása fölakad a szilvafára, az őszi éj csillagára.