Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Folknek Ernő versei - Akik messzire mennek - Ősz
Ó, foldozott pajtaajtó, s tengeri, te összetartó, szegényeket összehajtó! Kalákás őszi éjidő, sorsokat egybebékítő, torzsát is megbecsültétől Folyik az éj, fénnyel ingó tündér-bárka-kulipintyó rajt a pajta, lángban úszó. Zeng az éjféli kaláka — s szűz századok udvarára villog a vén viharlámpa! FOLKNER ERNŐ VERSEI: AKIK MESSZIRE MENNEK ŐSZ A tél-zajú, szürke fény még langy derengéssel megremeg, s az elfekvő koraesték zizgése nyár-kacajt von néha köréd. S eltölt, befed valami illanó megnyugvás, mert a nyár-íz még friss és erős, s könnyed tréfának, hűs zuhanynak hiszed az őszt. Akik örökre elválnak, tudják: az erdő csevegő öröme belőlük tört elő, s a sudárritmusú fák közt áramló levélfény szerelmükből fakadt.
/
