Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - SZEMLE - Urbán Ernő: A nagy kaland (Rózsa Béla)
rlát zöld egrest ettél-e egészséged vesztére? Fáról sokszor estél-e? Kék foltokkal rakva hányszor értél haza estére? A „Szamarak himnusza” is a protestáns népi hitvilág már-már profánnak tűnő hangján mondja hogyha dicsérhet virág és madár, s a kétlábú képmutatók hada, tán a mi szavunk is Hozzád talál. Ilyen bátor hangvételű, tiszta csengésű, egyenletesen ívelő költészetet, a nép nyelvéből és képzeletvilágából merítő, céljaival és vágyaival azonosuló markáns, erőteljes költőt tár elénk a „Mai prédikátor”. Olyan költőt, aki a múltban — papi megkötöttségei ellenére is — dacosan lázongott. Ma pedig — papi megkötöttségei ellenére is — bátran, teljes szívével szolgálja az új világot, a béke és a szocializmus ügyét. Kötete bizonyítja, hogy egyike legjelentősebb vidéki költőinknek, s méltó utóda a hajdani prédikátor ősöknek. Könczöl Imre URBAN ERNŐ: A NAGY KALAND „A nagy kaland” a Dunai Cement- és Mészmű építkezésén született, ahol a legkülönfélébb építőanyagok az író szemeláttára, a tervező gondolat és sok-sok munkáskéz parancsára álltak össze szerves egésszé. Vajon nem az egymásnak feszülve felmagasodó falak, beton pilonok és fémszerkezet látványa adta-e a gondolatot a mű kompozíciójához? Urbán is heterogén anyagokat használ regénye építéséhez. Könyvének vázát hármas ívű boltozat alkotja. Vegyük elsőnek azt, hogy az író noha csak harmadik személyben, jelen van a könyvben: jól megtermett, fekete bajuszú, kicsit mackós járású férfi — Gógán Barnának hívják — „vizslat, szamukál” már fél esztendeje az építkezésen. Még akik testi valóságában sohasem látták (pedig de tengernyi emberrel találkozhatott, beszélgethetett ez a szenvedélyes országjáró), azok is ráismernek benne Urbán Ernőre. Kicsit idősebb ugyan ä hajdani alteregónál, a „Pirikadás” Biczó Andrásánál, de az ő útját folytatja. Bátor vállalni „a hamariság vádját és veszélyét”, hogy tudósítson a máról. Ám saját szavaihoz sietünk hozzátenni: magas szintű és érzelemmel átfűtött tudatossága, emberiművészi hűsége túlsegítik őt a merész feladatvállalásból adódó legnagyobb buktatókon. Most sem kisebb igénnyel ment az építkezésre, mint ezt az egyszer már mottóul választott Móricz Zsigmond idézettel vallotta: „Én azt hiszem, minél nagyobb egy író, annál nagyobb köte237
