Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Cs. Nagy István: Gazdag Erzsi
bölcseletében. Tisztarímet alkot Gazdag Erzsi ugyanazzal a szóval, de a szó más-más összetételben, más jelentésben szerepel: Nyírág zörög a hegytetőn: mókus hintái rajt fejtetőn. Ö mennyi öröm, mennyi láng! ... És csodajáték: ispiláng. (Tavaszi játék) Költői nyelvét nem a képek halmozása jellemzi. Mivel színez hát, mivel válik nyelvében egyénien művészivé, felismerhetővé és vonzóvá? Egyszerűen szép magyarsággal fogalmaz, nyelvművészetét nem akarja fitogtatni. Megtanulta a tömény szerkezetek szépségét: Olyan szépen, nótára szólt a Pali flótája. (Palika flótája) „Nótára szól” — szokatlan, tömör, a magyar nyelv természetének megfelelő' sűrítés. Dalt flótázik, vagy efféle kifejezés nyomába se érhet, Gazdag Erzsi nem megy el a nyelv teremtő lehetőségei mellett, s a népnyelv és népköltés mintájára teremt. A csibét „kibélelt zsomborban” az asztalra teszik. Egy megható szertartást idéz így tájnyelvi hitelességgel: a csibeszületés utáni derűs csodálkozást. Nem fél a jellemzően megragadott tájnyelvi fordulattól. (Kelnek a kis- csibék.) „Ej, de fura moraja van ennek a seregnek!” (Disznók serege) — írja, és már hallod a disznó-robogást a hajnali utcán. Hangutánzó, hangfestő megoldásainak tökéletes felidéző ereje van. A hangutánzás felidéz, ábrázol, jellemez egyszerre és zeneiséget fokoz: „Egy kis malac röf-röf-röf ...” Nem csingi-lin- giző szómágiára törekszik. Fejlődött-e Gazdag Erzsi költészete negyedszázad alatt? Látszólag a mozdulatlanság poézise ez. Az Üvegcsengő legjobb darabjai meghatározták az irányzatot, azóta is minden új kötetben újra megjelennek. (A Palika flótája, a Mesebolt, a Száll a sárkány és a Mit játszottunk a héten? c. kötetek követték egymást a felszabadulás után.) Ügy tűnik, formailag kész vértezetben indult, s azóta, is a formatartás jellemzi. Mégis milyen változást mutat ez a gyermeklíra! Az Üvegcsengőben még kísértő érzelmeskedő-hagyományos hangulatok eltűntek, minden kristályosabban bűbájos, mint valaha. És feltűnnek a mai élet ismerős mozzanatai. Ezeket egyáltalán nem szaporítja könnyelműen. Itt nincsenek öles és szólamos poémák a máról semmilyen vonatkozásban. De Gazdag Erzsi néhány emlékezetes versével jelzi, hogy hű, alázatos tükre az idők változásának. Szocialista hazánk építéséről szóló verseire oda kell figyelni, a legjobbak ezek Weöres és Csanádi hasonló versei mellett. Mert alázatos, hű tükrei a mának, és a még szebb álma felé vonják, s a cselekvés becsvágyával oltják be a gyermek olvasót. Ezzel a legszebbel ajándékozzák meg. Hisz hogyne von- zana a példa, hogy maga a költőnő hívja ki versenyre a gyapotszedő lányokat: „Jertek lányok, versenyezzünk! ki az ügyesebb'’ — ,.Áll a verseny”, mondja Örzse, a legsebesebb. (Gyapotszedők) 204