Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Cs. Nagy István: Gazdag Erzsi

is az egyetemes szeretetet, az élet édes szédületét sóvárogja-lobogja ebben a vers-világban. Néha a nagy barátkozás, dinom-dánom fonákját is fölvillantja az agyonszeretés paródiájában. Nagy volt a dáridó a szarvasbogáréknál:

Ügy lefogyott, egy hét múlva lötyögött a bőre.

És sürgősen elutazott hegyi levegőre.

(Szarvasbogár nyaralója)

A tavaszi erdőben mintha a dzsungel lélegzését hallanék, amikor a dzsungel ura meghirdeti a tavaszt (Tavaszi játék). A rokonok meggyógyítják a bal- esetes szúnyogot, mert:

Árkot ugrott a szúnyog, , kitörött a lába.

Szaladnak a szúnyogok szúnyogpatikába.

(Baleset)

Nagyszerűen szuggerál egy-egy szereplőt, hangulatot az ismétlés ilyen megoldásaival: egy strófában háromszor említi a szúnyogot. Egyik legjobb „harsány-verse” A vidám trombitások.

Hogyan lehet egy „malac” história ilyen tündérien verőfényes, hogy a röfögés szinte színházi fanfárrá fényesedik? A vidám trombitások egyike a legnagyszerűbb, legkedveltebb állatverseknek. Annyira emberszabásúan családias az apa-fia röfögés-duett, a malac igyekvése, a papa elismerő trombitaszava, hogy ez a „disznóság” követendő, irigylendő emberséggé magasul. Elhisszük, gyermekként: „Ezek ám a legények!” Nem tudjuk, mi jobb benne: az „apád is így csinálja” állati humora vagy a hangutánzás trombitavarázsa.

Erős csoportot alkotnak a gyermek környezetéről, örömeiről szóló versek is. Hogy Gazdag Erzsi mennyire a gyermekek embere, „gyerekember” maradt: a beleélés biztonságával, a gyermeki szem frissességével, az érzés üdeségével bizonyítja ebben a verscsoportban (Palika flótája, Ürgeöntés, Csigajáték, Vidám vásár, Száll a sárkány). A gyermeket legjellemzőbb játékaival mutatja föl a legjellemzőbb helyzetekben: a fűzfasípos fiút, a sárkányeresztőt a domboldalon, a forgatagot a vásárban. Maivá tudja adaptálni ezeket az örök gyermeki szituációkat, ha mással nem: a lélektani látás maiságával. A csiga él és hibát követ el:

Itt egy kavics,

Ne neked!...

Nekiment és elesett.

(Csiga játék)

A sárkány a szivárvány elé úszik és a „tavaszi szél udvarába”, mégis ott lebeg az ajtó előtt, be is köszön. így áll ott való és képzelet, udvar és végtelen határán az izgó sárkány, nagy röptökre ajzottan, mégis oly domboldali föld- höztapadtan. A Palika flótáját az öniróniába csapó humor röppenti magasra a befejezésben. A madarak csodálják Palika flótázását, mert Palika „jómadár, aki fűzfán furulyái”.

200