Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Cs. Nagy István: Gazdag Erzsi

volt a fejlődés alternatíva-kérdése: felnőtt- vagy gyermekköltészetet. A körülmények, az alkotás indítékai a gyermekvers oldalára állították a költőnőt. Melyek lehettek ezek a tényezők? Az egészet, a kettőt együtt is választhatta volna, ahogy Molnár Ferenc. Móricz Zsigmond vagy Weöres Sándor. Vagy úgy, ahogy mai költőink közül sokan: Kassák, Zelk, Jankovich, Takáts, Csanádi Imre. Az utóbbiaknak azonban inkább a kirándulás mámorát jelenti a gyermekvers; nem az állandó költői lakóhelyei. Gazdag Erzsi számára dilemma lett ebből: egyikről le kellett mondania. Okosan mondott le. Női okossággal és ösztönnel. Első kötetének felnőtt-versei nem ígértek lényeges, számon tartandó újat a költészetnek. Föl kellett adnia a harcot a vele egykorú Weöres, Jankovich és Takáts s a többi eredetibb költőtehetség mellett. A kritikusnak nyilván nem bűne, ha van egy korai verskötete, az ifjúsági író sem pályatévesztett, elvetélt attól, ha az első kötetében van egy mértani pontosságú felezővonal a felnőtt- és gyermekversek között. Ez a cezúrás kettősség, janusarcúság az útkeresés jele, fő az, hogy döntés után eljusson valahova a költő az egyik úton, ha mindkettőn nem tud járni. Nem muszáj hősnek lenni úgy, ahogy nem lehet. S ha kísérti is Gazdag Erzsit máig is a másik, a „nagy út” álma, éppen ő tudja legjobban, mennyire nem másodrendű út a gyermekirodalom ösvénye. Gazdag Erzsi volt gyógyszertechnika, szegedi, pesti, pécsi egyetemi hallgató, újságíró, háziiparos kötőnő, gyógynövény-begyűjtő, művelődési autóval majorokat látogató könyvtáros, a gyerekek azonban egy-egy költői matinén csak óvónéninek tartják, és Erzsi néni számára ez a legnagyobb tisztesség, a legszebb rang.

Az Uvegesengő felnőtt-verseiben még sok a testetlen lebegés: istenes motívumok, a szerelmi várakozás fölajzott, hófehér állapota. A Kodály által megzenésített Balassa Bálint elfelejtett éneke a magyar ellenállás szép dokumentuma. (A költőnő, aki ebben az időben egy pesti ellenzéki lap kisember-párti riportere, a fasizálódás éveiben önként kilép az Újságíró Kamarából.) Egyébként a nagyanyáról írt versek a legszebbek a felnőttciklusból. Egy valóságos magyar Akulina Ivanovna rajzolódik elénk ezekből a versekből. A költőnő félárva gyermek volt, s ahogy Pável Ágoston írja az Üvegcsengő meleghangú előszavában, ő vezette el a népmesékhez. Pável a gyermekversek genézisét is az árvaságban keresi, nyilván csak félig közelítve meg az igazságot, amikor azt írja, hogy a gyermeknek csak a rét virágai, az erdő vadjai lehettek testvérei árvaságos kiskorában, s ebből az élményből születtek a gyermekversek. A mesékre vezérlő kalauz, a nagyanyó alakjának megörökítésén kívül még egy szempontból érdemelnek figyelmet a felnőtt-ciklus versei. A játékos beleélés érhető tetten, a mindenbe-belebújás készsége. Érti a dolgok különös lélekvándorlását, az anyagi világ rokonságát. Ez az anderseni képesség legpregnánsabban A sár szépsége c. versben van jelen. Már nem is játszi ez a beleélés, nem is szerep- játszás, hanem fájdalmas szolidaritás a sárral. Ha létezik gyermeki animizmus, ez a vers kifejezi: a sárnak is lelke van, a sár is érzi (a megtapodtatást, s a költő vele együtt szenved. És úgy szenved, hogy dalba fog, a szenvedéstől daloló sárral együtt! Nem más ez, a sár szépségének felfedezése, mint az élet elragadtatott, igenlése, az anderseni törött kanc.sók, féllábú ólomkatonák, fenyőfák és hóemberek nagy életálma, a dolgok napba-sóvárgása. Ahogy Weöres megfogalmazza a Nyugat-kritikában: a Gazdag Erzsi-verseket csupa élet, meleg közvetlenség, naív vonzalom jellemzi, a „mindig készen-álló részvét, ösztönös feminin bajtársiasság minden vitalitás iránt.” Ritka dolog, jegyzi meg még Weöres, hogy nőköltő ennyire játékos legyen. Mennyire igazolódott azóta ez

198