Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

világa, s a leány, ha már az, valóban alkonyi lény lesz, hogy ebből tovább lépve léphessen az életes sűrűségű éjszaka termékenysége felé.

Ezért küldi az idő szózatja, Vörösmarty géniuszával, Csongort az alkonyló- lányság felé, hogy ott találja meg várt kedvesét, mert a lány az esttel, s az asszony az éjjel egy világ.

Magyarázata a természetükben rejlik, s a természetüké egyelőre a meg- magyarázhatatlanban.

De utoljára ne feledjük el Balgát se, mert hisz ő is kér uta-sután jóslatot jövője felől. S íme:

„Lánc lobogó, az bizony bor,

S ez meg ollyan sült galamb,

Amint én nem vagyok az.”

Balga tehát sült galambot és üveg bort kap jóslatul vágyott jövendőjére.

Így teljesedik be mind a négyükön a költői igazság-tevés több évezredes nagy tapasztalata, Hérakleitos szavaival szólva: „Az ember sorsa, az ember jelleme”.

A drámának ez a barlangjelenete a mű egyik legmélyebb értelmű jel- képe, mely mindannyiunk életét, törekvéseit és egyben sorsát is tömören példázza! Egyetemes érvéi íny éT bár, de sajátos módion, Vörösmarty hatalmas géniuszával s átfogó, világvalóságokhoz illő múlhatatlan művészetével.

Ott hagytuk szereplőinket el, ahogy jóslást vettek és kaptak jövendő sorsuk felől. S ennek a számukra eléggé haszontalan, mert belőle nem okult jóslatnak a birtokában vándorolnak tovább szövevényes élet-útjukon, az eltévesztő útvesztőben, kietlen tájakon, ahol a „bú homálya ’, a „barna bánat , s a „remények csüggedése” tartják honjukat.

Először Tünde ér ide Ilmával, mert a nő előbb érik, aki mindjárt fel is dobja a kérdést:

„Hol vagyunk itt asszonyom.

Mely kietlen tartományban?”

Tünde igen jól tudja, hogy merre járnak, pontos feleletet ad az érdeklődőnek :

„Légy nyugodt, s ne aggj veszélytől,

Hű árnyéka bánatomnak,

Itt az Éj országa v a n.”

Tünde válaszát alaposan kell megvizsgálnunk és feloldanunk. Először figyelemre méltó körülmény, hogy Tünde Ilmát, kísérőjét, bánata árnyékának nevezi.

Mit értsünk ezen? Talán egyszerű hasonlatnak vegyük? Korántsem. Azt kell rajta értenünk, ami valóban az értelme, amit valóban jelent. Tünde válasza azt jelenti, hogy az ő sorsa, az egyedi sors, egyben minden nő sorsát is példázza, a közöset. Tünde tehát az egyes személy, az én, az egyed, Ilma pedig az egész női nem nagy közössége. Tünde az önmagát dédelgető és saját magá170