Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - T. Prókay Éva: Zsófi hazamegy (Elbeszélés)

mozit... 'a mozit szereti. Otthon is minden vasárnap elmentek moziba a lányokkal, meg Sándorral, mikor még nem utazott Szarvasra.

Sándor biztosan hazamegy szabadságra az iskolából, mit szól, ha megtudja ...

Pesten sok mozi van, de anyuka kinevette, nyáron nem lehet moziba járni, megfullad az ember. Inkább a Margitszigetre mentek, meg haj ókázni a Dunán. Vendéglőbe, ahol zene szólt este,.. Anyuka felhajtotta selyemruháját, mert azt mondta, sikktelenül hosszú. Az áruházból kapott még két újat, egy sötétkéket, simát, fehér gallérral. Ezután ebben mentek el esténkint.

Zsófi főzni akart, takarítani meg mosni, de nem lehetett. Ebédre rántottét ettek paprikával, meg piros paradicsommal, majd ha Anyuka dolgozni megy, akkor vendéglőben eszik Zsófi. Azzal a kis egyszemélyes koszttal nem érdemes vesződni.

A haját fodrász mosta meg, arra Anyuka is azt mondta, vétek lenne levágni. A fodrász szétteregette a vállán és kedvteléssel fésülgette. Aztán egy masnival kötötte fel, úgy, hogy hosszan lógott a hátára. Anyuka leintette.

— Nagy lány már ehhez a frizurához — és elkedvetlenedett.

Zsófi titokban várt. Várta, hogy megjöjjön az anyja, vagy az apja, elővegyék a bőröndöt, becsomagolják a ruháit, aztán vigyék vissza, hiszen már aratás van és annyi munkaegysége sem lesz, hogy a télikabátot megvegyék a pettyes prémmel. Hogy nem jöttek, dacos lett minden gondolata. Kétszer is elkezdett egy levelezőlapot, de abbahagyta.

— Nem kellek nekik ... Odaadtak egy szóra. — Megpróbált többet nevetni. Csak akkor komorodott el, ha egy mozdulata, vagy csodálkozása után összenéztek a feje felett. Mit néznek?... Otthon, a faluban is van minden, cukrászda, fagylalt, meg, ha akarja, feketekávé. Mozi is, télen eljönnek a színészek, csak éppen villamos nincs, meg ilyen veszett tülekedés. Magában még mindig a falut védte.

Anyuka szabadsága letelt. Zsófi már napok óta egyedül volt a nap nagy részében. Rákapott az olvasásra. Az utcát nem szerette. Ha gondolkozott, mindég a ház jutott eszébe, az anyja, ahogy kijön a tornácra, hasára szorított szakajtóval, szemet szórt az apróléknak, vagy ahogy teregeti a ruhát a napon, hogy szép fehér legyen, ha már géppel mos az ember és nem főzi lúgban.

Egyik este Anyuka izgatottan jött haza. Sebesen dobálta le magáról átizzadt ruháját és hadarva mesélte.

— írtam a plébánosnak a faluba... kinek írjak? Az a tanító, aki bent volt a gyámügyinél, nem tetszik nekem. Megírtam, hogy harmincezer forintot fizetek Vargáéknak, ha nem vitatkoznak tovább. — Zsófi arca megrándult. Anyuka elsimította a haját, meleg, puha kis keze az állára is lecsúszott.

— Tudod, ez jár nékik, amiért ilyen szépen felneveltek. Eladtam az érdi telket. Az uram vette, hogy majd építünk oda egy házat, ha öregek leszünk és ott fogunk lakni. Mind odaadom nekik az árát... sok pénz és a parasztok szeretik a pénzt. — Zsófiban fellobbant a dac. Elhúzta a fejét a puha tenyér alól. A hangja érdes volt, mikor válaszolt.

— Több van nekik, mint magának. — Anyuka talán megérezte, hogy elrontott valamit, engesztelve mosolygott.

9*

131