Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - Pék Imre: Asszonyom kenyeret süt (Vers)
PÉK IMRE ASSZONYOM KENYERET SÜT Korán ébredt. Kürtjeiét nem hallatta még a messzi gyár, csak a hajnal-harang szó hullott rá a csendre, mikor a fehér lisztre meleg tejet öntött, fehéret, mint az arca. — Még aludt a ház is, csak kutyánk vakkantott rá a kakasébredésre, s a teknő ben már kemény kezétől duzzadt, kelt a tészta. Feje körül a kemence lángja vont vibráló, sápadt glóriát. . .. fiam meleg, kiforrott cipót álmodott... — Akkor keltem, mikor a szakajtókból kenyérré formálta át a tésztát. (Nagyanyám még a kenyérre keresztet vetett.) ö csak alkotta ... ... én néztem ... A nap akkor kelt a nádasok felett.
/
