Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - T. Prókay Éva: Zsófi hazamegy (Elbeszélés)
T. PRÓKAY ÉVA ZSÓFI HAZAMEGY Aznap a vásznakat teregették szét az udvaron. Sütött a nap nyári meleggel, pedig még csak május volt. Zsófinak meggyűlt a hüvelykujja, nem ment kapálni a kukoricát, az apja morgott is reggel, de az anyja pártját fogta. Elkelt a lány a ház körül. A fájós ujjára kötést tettek, Zsófi örült a jószagú napfénynek, a tizennyolc szőttes lepedőnek, amit szétteregetett a füvön, hogy fehéredjenek. Tavaly ilyenkor még csak tizenkettő volt, tél elején vettek még hatot a vásáron. A vánkoshuzatok hímzettek voltak, azt csak kiszedték a szekrényből, meg visszarakták, abból is megvolt már a tucat. — Inkább paplant szeretnék, — mondta Zsófi és simogatta a hímzést, — kék selymet, égszínkéket. — Az anyja guggolt a szekrény előtt, onnan szólt vissza: — Télen jobb a dunyha ... Ősszel nem adom el a pelyhet, pehelydunyha lesz, jó meleg ... Zsófi a vállát vonogatta, a kötést babrálta az ujján kedvetlenül. — Mindenkinek paplan van, pehelypaplan... Pesten megcsinálják, ha beviszi a pelyhet. Selymet adnak hozzá. Olyan, mint a tükör. — Mindennapra? — kérdezte neheztelőn az öregasszony. — Hogy mosod ki? Egy esztendő múlva a mocsoktól ragyog. Az ágyruhát nem kis időre veszi az ember. Nekem is az van még, amivel férjhezmentem. — Aztán, hogy kedvet csináljon a lányéinak, folytatta. — Inkább kabátot veszünk ősszel, nem a vásáron, Pesten. Az is lesz vagy kétezer, rendes, jó kabát kell. Zsófinak felcsillant a szeme. — Kardos Piroskának látta? Pettyes prém volt a nyakán, meg olyanból volt a bélése, nem ám igazi prém, nájlon... A postás akkor jött el a kerítés mellett. A kutya megugatta, a falusi kutyák nemzedékek óta megugatják az egyenuhát és János két év óta egyenruhában kézbesített. — Alá kell írni — tolta az asszony elé a keménytáblájú könyvet meg a tintaceruzát. — Na, írjad, — intett az asszony Zsófi felé és aggodalom ült az arcára. Nemigen szokott levelet kapni, különösen nem olyant, amit alá kell írni. Mióta a földjüket is beadták, adóintést sem hozott a posta. Zsófi szép gömbölyű betűkkel már írta a vonalra: „Varga”.. itt megállt. — Édesapám nevét írjam? A postás körülményesen előhalászta a levelet, gondosan és hivatalosan megvizsgálta a címzést és ugyanakkor hivatalosan mondta: 126
