Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - Csordás János versei: Siratás helyett, Csak a csoda

CSORDÁS JÁNOS VERSEI

SIRATÁS HELYETT

1.

Mama, te sápadt ibolya, esni készülő csillag, elszánt meteor, fényed dárdái általfúrnak —

Mama, mért akarsz elmenni? Nélküled olyan árva lesz minden itt, hogy én is kezdek gondolni a halálra —

Elhiszem a rettentő törvényt, eddig sehogysem hittem —

S mit felkavarsz, az örvényt, jaj, mivel szelídítsem?

2.

Nyugtatnálak, de mit mondhatnék a gyógyszereknél édesebbet?

Ha Isten volnék, felajánlnám s elhoznám ide a kegyelmet.

Beragyognám a pusztulásod, csillagod újra felszögezném,

— ezt tetted velem, mikor szültél, s nyitogatlad ébredő elmém —

3.

Fogy a család, én félni kezdek, több ez kudarcnál, fájdalomnál, szepegve mondom: nyugodjál meg, s megnyugodnék, ha megnyugodnál