Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - Csordás János versei: Siratás helyett, Csak a csoda

Míg ezt mondom, életed filmje pereg előttem, hetven évnyi, részese voltam s mégsem tudnám a rettentő utat felmérni —

Két háború, s mindig szolgálat: urak, család, s a három gyermek — én a Krisztust tebenned láttam, s Páliadon mázsás kőkeresztet.

CSAK A CSODA

Majd száz év múlva is,

mikor szép városaink öregek lesznek,

s hajdani, könnyű lábnyomaink

aszaló hőben rég széttöredeztek —

s szétszórva élünk füvekben, fákban,

csak láncszemként a lét láncolatában,

mint szétrobbant üzenet, a jelennek árnyék, semmi,

én még akkor is veled szeretnék lenni,

s kezdeni itt e ponton, hol összeérnek

az egyenesek, pillért teremtve a létnek

egyetlen pontban, melyen mi állunk:

te meg én, s ragyogó csodára várunk,

mert rajtunk csak a csoda segíthet:

hogy feloldozzák drága bűneinket —