Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - Pozsgai Zoltán: Nehéz találkozás (Elbeszélés)
— Lehet, hogy az embert a vére húzza? — Nem az húz téged — mondta az öreg Tekla Ádám. — A vér csak akkor húz, hogyha szeretet is van hozzá. Az meglehet, hogy tebenned van. Még így is van. Te olyan vagy, mint... Mint egy jámbor elefánt. Ä! Mint valami szentnek készülő óriás. Már ne úgy értsd, hogy az isten lábát csókolgatod... De Ferenc mindezt nem hallotta. Még nézte egy ideig a Kondor-házat, aztán — nem kisebb izgalommal, mint mikor először áldozott a templomban — elindult apjához. — Majd fönt lesz a búza — motyogta az úton. — Fönt lesz. Aztán meg az jutott eszébe: vajon Kondor Mátyás tudja-e, hogy ő tudja, kinek a fia? — Ha csak édesanyám küld, akkor... Én nem szólok neki, ha lehet, hogy tudom. Az elnök megy, nem én. Ettől a gondolattól, hogy ő meghagyhatja apját abban a hitben, hogy csak mint elnök megy, néhány percre, némiképpen megnyugodott. Kikerülte a nagy, fehér komondort. — Ö — mondta, amikor a konyhába ért, egy agyonsírt szemű, kappan hangú asszony — eljött hozzá, elnök úr? Az asszony nem tudott semmit. Bekísérte Kondor Mátyáshoz. Az ablakok fekete kendőkkel voltak elfödve, de nem a gyászkendőkkel, hanem csak a legyek ellen. Még gyertya se égett az ágy előtt. Tehát még van ideje Kondor Mátyásnak. — Mátyás — szólította az asszony. Nem felelt rá. — Mátyás! Itt az elnök ... — Csak benézek ... — Az elnök! — mondta hangosan Kondomé. — Sötét van — mondta Ferenc. — Majd elhúzom a kendőket. — El kell húzni. El kell — mondta lassan Ferenc. Ahogy világosabb lett, megpillantotta apját a magas ágyon. Vastag, fehér bajsza kissé szétterült a száján, szeme nyitva volt. Fakó, homályos szemek. Mint a hideg bortól elhomályosult üveg. A körtés falióra kíméletlenül ketyegett ... Aztán Kajos Ferenc felé fordult. Mint aki nehezen érti meg, mi történik ... Alig erőlködött valamelyest a fejével. Aztán meg se mozdult, haragosnak se látszott, úgy mondta: — Tudom... Én meghalok ... Az árva gyerek megjött a jussért. Pedig már elvitte. Ott van nálatok ... Ott van, a kolhozban ... Elvitted ... — Még nem is voltam elnök akkor — szólt Kajos és nem tudta, hova rakja nagy lábait. — Én nem jöttem másért... — Most még kellene a ház fele, ugye? Te elnök vagy, tudod a törvényt... Te elnök vagy. És anyád elküldött. A csóka kinézetű Kondomé egy ideig semmit sem értett az egészből. Amikor meg kezdte kihámozni, hgy mi történik, lekushadt az egyik ágyra, s nem is síró, inkább furcsa, nyüszítő hangot hallatott. Kajos Ferenc mintha 114
