Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - Pozsgai Zoltán: Nehéz találkozás (Elbeszélés)
— Mi az, hogy szórjátok a Marcalba? Elnök vagy te, vagy mi a hétszentség? Fölrakjuk a padlásra, de te ezt megemlegeted. — Ezt a napot megemlegetem — motyogta. Aztán eszébe villant. Biztos Kondor Mátyás hivat. Egészen biztos. Látni akar utoljára. Bántja a lelkiismeret. Hogy lett egy fattyú gyereke. És nem szólt. Eddig nem szóltak ... Vagy az ösztöne... Ha az ész megtagadja is, a vér vágyik a véréhez. De erre ő érzett valami különöset. Neki sohasem volt apja. És most van. Egyszerre csak van. Talán csak néhány órahosszára. A roppant váll megrázkódott. Amikor amazok bementek, látták, hogy az elnök, mint egy gyámoltalan gyerek, a falnak fordul és könnyezik. — Mi az? — kérdezték. — Meghal anyád? — Nem — mondta. — Az nem. Még nem. — Te, Ferenc ... — így még nem jártam ... — Anyád itt volt... — Az apám hal meg. Ha nem tudnátok... Megint az a furcsa fintor a szája körül. • Amazok tekintete elbúj kált. — Akkor már tudom — mondta az öreg Tekla Ádám. Kajos Ferenc elmosolyodott. Oly bárgyún és akaratlanul, hogy amazok szánni kezdték... A nagyhalom búzát nézte az ajtón át, ott sárgállott egy kupacon, s haja lassankint lekúszott húsos orrára. — A Kondor Mátyás — mondta Tekla Ádám. — Az beteg. De ne törődj vele Ferenc. Ha apád is, mégse apád. Ha hivat is. Vagy nem hivat? ... Te,, Ferenc, hivat? — Nem tudom. — Kinézett az ablakon. Nem messze a Kondor-ház szélesen, mogorván terpeszkedett az Öreg utca enyhe kanyarulatában, mintha eltitkolt, ősi kincseket rejtett volna. Aztán, ahogy a gabonásszekerek elhaladtak előtte, mintha nem is azok, hanem velük szemközt a Kondor-ház futott volna. Ferenc pillantani sem ért rá . .. És ott, bent fekszik. — Eddig mintha nem is tudott volna rólad, Ferenc. Noiszen semmi közöm hozzá. Csak mondom. A Mátyás fia Mátyás más volt neki. Annak az anyja Bernáth-leány. Annak volt földje. — Ez igaz. Nem jött mihozzánk sohase. De most már itt a föld, az egész. Meglehet, hogy mostmár egyformák volnánk neki? — Hát. .. Akkor fölrakjuk azt a búzát. — Mit csináljak? — kérdezte Kajos. — Ebbe nem lehet beleszólni. — Mégis? — Én nem mennék, Ferenc. — Én se — mondta Kajos. — De valami hajtja az embert. — Hát... Mégis csak az apád. 8 ÉLETÜNK 113
