Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - Káldi János vedrsei: "Dulce et decorum est pro patria mori", Meg ne tévesszen, társam, Utószó

UTÓSZÓ

Hajnal Gábornak —

Hej, júniusi magas erdőszél, ríkasd csak, ríkctsd millió ágvonódat,

hisz elmegy innen Káldi János;

mögölte a bozótok összecsapódnak-fonódnak;

a vad, Háncs,

virág-sárgaságú lankák elfelejtik.

Nagy ibolya-alkonyok jönnek majd ide, de nélküle már; fúj, fúj a szél napestig; s óriásivá nő a borzadály.

Zengesd csak a szomorút az elvonúlónak, te hegyoldali, bús had,

hadd emlékezzék az ifjúságra,

amelytől — jaj! jaj! — lassan elbúcsúzhat,

akár e nap-csodálta,

örök csúcstól s e tétova rejtek-utáktól.

Mert ez a költött erdő szél: ez az ifjúság! E sugarak-verte hát, amelyből száz patak szól, s amely pazarolja a csodát!

Vadon P. J.: Rajzóra

69