Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - Káldi János vedrsei: "Dulce et decorum est pro patria mori", Meg ne tévesszen, társam, Utószó
KÁLD1 JÁNOS VERSEI „DULCE ET DECORUM EST PRO PATRIA MÓRI” — Egy szobor talapzatára — A szobor már kopott, a kőkatona lehajtja fejét, kőzászlója szinte lebeg, tengnek körülötte napfény-finom,an az ezüstszín bozótok, ágak, levelek. Őrzi az első világháborús hősök harcát, az emlékükre szelíden vigyáz, mondja a vigasztaló szót szüntelen — még most is! — az álomszerű áglobogás! Távolról alig látni; majdnem eltakarja a fasor, csak a kőzászló nyúlik messzi föl; a zöld-világ fölött az int, az emlékeztet; a délelőttben szinte tündököl. De — ahogy nézem közelről — a felírás töredékét is látom: ... „pro patria móri.” Még egy kissé aranyos is e rész, szívig süt e félbetört mondat, az ismert, ókori. Az első részét súrolta a jég, lemosta az eső, a hó; nem őrzi azt a kő; megsemmisítette véglegesen valamelyik nagyon-kemény, megveszett télidő. Nem látszik az, hogy „Dulce et decorum est...” — elporlottak e kő-szavak; biccent egyet a fejem és mormogom: eső és hó és télidő, neked volt igazad; nektek volt igazatok, kőmaró, betű-lezúzó, türelmetlen, hajdanvolt záporok, hiszen a Kiss Istvánoknak a hazáért halni — nem volt valami szent dolog! Ó, bizony, nem volt „édes”, sem „dicső” a nagy Semmiért vérben esni el, elaludni egy őszi pocsolyában, az elmosódó otthon falusias emlékeivel. S ahogy nézem a fogyó felírást, íme, ráfolyik most egy új-zöld fűzfagally, s az törli, törli hevesen, nyugtalan mozdulattal, mint aki tudja, mit akar... MEG NE TÉVESSZEN, TÁRSAM Rivarol: .,A legrosszabb kerék üti a legnagyobb zajt.*• Figyeld őt, hogy sustorog, mint dödög a Sivárka, száll, amerre elhalad, a tíz-erdőnyi lárma. Törik az emberi csönd, szétzúzódik az emlék, amerre ő elhúzza felhői végtelenjét. A szíveddel is figyeld, meg ne tévesszen, társam; ne hidd, hogy erő van a szikrázó zsivajgásban. 68
