Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - Ferenczy Károly: Önvád (Elbeszélés)
A telefonfülkéből egy diák lépett ki. Jobb térdén a nadrág kiszakadva lógott. Közéjük lépett és csak ennyit mondott: — A mentők mindjárt itt lesznek. — Aztán sarkonfordult, és bicegő léptekkel eltűnt ott, ahol az imént átszaladt az úttesten. * Kárli bekötött fejjel feküdt. Felkönyökölt, s a kitárt ablakon át a megszokott képet látta. Az örökké nyüzsgő, folyó emberáradat olyan volt, mint egy hatalmas véna: élt és lüktetett. Csak nézte őket egykedvűen, s azon tűnődött, hogy ki hova és miért siet? — Nem vagyok köztük ... Elfelejtettem a fizikát. . . Hallod, Jutka? Elfelejtettem a fizikát. — Hagyj már fel ezekkel a tépelődésekkel. ^ — Tudom, te is azt mondod, hogy nem vagyok bűnös, de én ... — De te még mindig értelmetlenül és konokul emészted magad. — Lakatos bent volt délután a kórházban és azt mondta, hogy újra ellenőrizték a féktávolságot. De ez még nem minden, ez.. . —• Ejnye Kárli, hát még mindig kételkedsz...? Az ajtóban Lakatos jelent meg, a hajnali villamos vezetője, mögötte Kovács rendőr százados, Szűcs szaki, a csoportvezetője s egy nyakigláb fiatalember, aki újságíróként mutatkozott be. A látogatás későre nyúlt. A vendégek búcsút vettek Kárlitól és javulást kívántak. Ketten maradtak. Jutka az ágy szélére ült és Kárli kezét simogatta. — Látod, látod, milyen nagyszerű emberek. Bízzál bennük. Ök bíznak benned. Eljöttek, mert tudták, hogy egyedül tépelődsz, emészted magad. Eljöttek, hogy kétségeidet eloszlassák. Erre még én is kevés lettem volna. Látod senki nem vádol. Ez a véletlen műve veit, ez mással ugyanígy megtörténhetett volna ... — Meg. S a véletlen műve volt, hogy ma hajnalban én is bele nem haraptam a fűbe. — Erről ne beszéljünk .. .. — Azt mondják, hogy egy diák mentett meg. Talán soha nem tudom neki megköszönni. Csak ez az újságíró ne jött volna el. Ki tudja, mit fog összefirkálni a lelkiismeretről, az önvádról meg a fene tudja miről. Hát tehetek én arról, hogy ilyen vagyok ...? Ez a természetem. — Te jó vagy Kárli. Te szereted, nagyon szereted az embert. 5* 67
