Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - Lázár Tibor: Csendes beszélgetés (Vers)
NYÍLIK AZ ARANYESÖ Vigyázzatok: nyűik az aranyeső. Óvjátok a szíveteket! Azt az örömért repeső piros törpét tartsátok fészkén, akár a lázas beteget, mert döfni-kész kos-szarva nőtt a Holdnak, s felöklelné, ha arra csavarog ... Sörényes szél fut, s pár után nyerít, xnrágba nőnek sírjukból a holtak, rontást rejt minden útnyelő sarok ... Nagyon vigyázzatok, ti boldogságot kereső emberek! Jól bújjatok össze, s fogjátok egymás hű kezét: nyílik az aranyeső! LÁZÁR TIBOR CSENDES BESZÉLGETÉS Jöttél csillaghullásos nyári éjszakán, a szelek suttogták szerte sóhajod, ölelésed ringott a hullámok hátán, érezted, hogy szívem üres, elhagyott. Hiába vetett lángot minden indulat, kárbavesztek a rossz s kétélű szavak, s azóta megyünk eggyé válva veled a határtalanul kék s messzi ég alatt. Jóságod, szerelmed semmit nem kopott, az idő múlását ráncunk hossza méri, s gyerekeink testén a kinőtt kabát, és oly jó erről néha csendesen beszélni.
