Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - Kulcsár János versei: Harminc felé, Nyílik az aranyeső
KULCSÁR JÁNOS VERSEI HARMINC FELÉ Most már Tihany se hív; robajló záporokban, tölcséres boszorkány szél por-zsákjában forogtam esztendőkig, s a frissen felvázolt, féltett képet elmázolták kavargó kudarcok, rettegések, s hiába festem újra, többé már meg nem válthat az apró buktatókon eltékozdlt varázslat. Szúró s-tapinthatóan feszül körém az érdek, riadtan rándul vissza a szökni-lendült szándék, mint akit tetten értek, s felröppenő, szelíd szavam megverten visszahull... Most már Tihany se hív. Asszony, ki ott jártál velem, s mindent: a kékség fehér fodrát, levendulát, lepkét, vitorlát így hívtál: szerelem — m.ondd el, hogy útam nem bűnös, nem is embertelen, csak elkopott a szép kamaszkor, s tenyér-törő szerszám lett mindaz, mit játékszernek hittünk akkor.
