Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - Dávid József: Felfordulás Szarvasfán (Elbeszélés)

szintén megnézhették. Itt nem kellett cserélni. A közös állomány is szép volt Bár a vendégek találtak kivetni valót, de hát háromévi közös gazdálkodás után nem lehet minden ragyogó.

Már régen elharangozták a delet, amikor a társaság visszakerült a tsz irodájához, ahol a megmaradt bor elfogyasztása után igen jóízű beszélgetés kerekedett.

A falu jó hírére akkor kezdtek a fekete felhők tornyosulni, amikor a vendégek előszedték táskáikat, hogy harapjanak is egyet. A nagymarha szívéről ismert Derecskéi Feri meg kijelentette:

— Azt már nem, gazdatársak. Ez lenne aztán a szégyen a falunkra, ha maguk itt tarisznyáznának. Ilyet mi nem ismerünk. Igaz, emberek? — nézett körül a falubelieken Derecskéi és szíves magyar vendéglátáesal meghívott három embert magához ebédelni.

A járás és a tsz vezetői kétségbeesve néztek egymásra. Kaskötő Kis Péter ■ordítani szeretett volna, de a helyzetet már nem lehetett megmenteni. Kénytelen kelletlen, de azért mosolygós arccal a többi szarvasfai gazda is karonraga- dott egy-két vendéget és már indultak is.

A járás egyik embere indítványozta, hogy előbb nézzék meg a műemlékszámba menő templomot és a kastélyt, hogy időt nyerjenek valamilyen megoldásra, de a kissárkányi parasztok se a templomra, se a kastélyra nem voltak kíváncsiak. Mentek a háztáji portákra.

Azt talán már mondanom sem kell, hogy a vendégeket a szarvasfaiak hiába tuszkolták erőnek erejével az első szobák felé a házaknál, jó paraszti módra előbb az istállóba mentek, s a gyenge lábakon álló kistejelőnek látszó tehenek láttán igen elszégyellték magukat. (Már mint a vendégek.)

Nem szóltak egy szót sem. Mindenütt megették az ebédet, s igen szívélyesen elbúcsúzkodtak. A tapasztalatcserére érkezett kissárkányi csoport vezetője az indulásnál azért megjegyezte:

— Meg kell mondani őszintén, gazdatársak, hogy itt maguknál a háztáji állomány egy kicsit visszafejlődésben van. A maguk szíve inkább már a közöshöz húz. Ez meglátszott a gyönyörű tehénállományon is, de azért úgy gondolom, a háztájit sem kellene mostohán kezelni. Nálunk ez elscosztályú, s mondhatom, jól jövedelmez mindnyájunknak. Most, ha hazamegyünk, mi is elkövetünk mindent, hogy a közös is gyarapodjon. Jó leckét kaptunk itt ma s remélem, három év múlva visszahívhatjuk Önöket egy kis látogatásra, hiszen az ilyen szomszédolás közben sokat tanul az ember.

59