Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - Dávid József: Felfordulás Szarvasfán (Elbeszélés)
a tsz-elnök csupán 15 embert válogatott ki, akiknek azt is megparancsolta, hogy egy kicsit szedjék rendbe magukat. Nem muszáj egészen talpig ünneplősen, de legalább tiszta ingben, borotváltan, s egy jobb ujjasban álljanak elő a vendégek fogadására. A vendégek azonban késtek. Már tízóra felé járt az idő, amikor befutott egy Pobeda személygépkocsi és kiszálltak belőle a járásiak. Mindenkivel lekezeltek. Az elnököt megkérdezték, hogy minden rendben van-e. A tsz-gazdák kifeszítették a mellüket, de befelé mosolyogtak. A járásiak, akiken nyugtalanság látszott, bementek az irodába az elnökkel. Eközben érkezett, s méltóságteljesen gördült be a tsz udvarára egy vadonatújnak látszó áramvonalas kék Ikarusz autóbusz. Az oldalán egy tábla, arról tanúsította a szarvasfai parasztokat, hogy: „Különjárat”. Egymásután lépkedtek le róla a kissárkányi parasztok. A szarvasfaiak meg csak meresztették a szemüket, különösen, amikor minden kétséget kizáróan a vendégek valamennyien magyarul beszéltek. Közben arról már meg is feledkeztek, hogy a minisztert is keressék, mert Kaskötő Kis Péter látványosan összeölelkezett Nagy Elek kissárkányi tsz-paraszt cimborájával és nem is annyira az elnök, mint inkább Kaskötő invitálta nagy hangon beljebb egy pohárka istenhoztára a kedves vendégeket. A szarvasfai parasztok egymásra néztek. Szólni nem tudtak, de ábrázatuk- ról azt lehetett leolvasni, hogy itt valami istentelen nagy árulás történt. Némelyikük elsomfordált hátra az udvar végibe, a bodzabokorhoz, mintha szükséget végezne, de valójában a hivatalos papírt nézte meg, alaposabban. Meglehetősen zavarban voltak a járás emberei is, és nagy körülkerítéssel próbálták magyarázni, hogy nem volt a legszerencsésebb a szomszéd megyei kissárkányi parasztok választása, de amikor a lényegre tértek volna, Kaskötő mindig beleszólt a dolgokba. A járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője le akarta inteni Kaskötőt, hanem Nagy Elek is a cimborája mellé állt, s nem lehetett a hangulatot rontani. Végülis megindultak az istállókhoz. A legnagyobb meglepetés először a járás embereit érte. Szólni sem tudtak. A titkár bele is csípett a karjába, hogy ébren van-e, mert ez hihetetlen. Itt valami világfelfordulásnak kellett történni, hiszen alig két hete látta az állományt, bizony nem úgy nézett ki, mint amit mutogatni érdemes. Ö próbálta külön levélben is lebeszélni a kissárkányiakat, de azok ragaszkodtak Szarvasfához. Na de menet közben a tsz-elnök oda-odasúgta a járásiaknak az igazságot, mire azokra úgy rájött a nevetés, hogy le kellett maradniok egy kicsit a vendégektől. Kaskötő Kis Péter magyarázott, dicsekedett a vendégeknek, akik irigykedve szemlélték a gyönyörű állományt. Töviről hegyire kikérdezték, mit etetnek, hogyan adagolják a takarmányt, milyen premizálási rendszerben dolgoznak az ápolók stb. A vendégek fogadására és kalauzolására kirendelt szarvasfai tsz-parasztok- nak dagadt a mellük, már belenyugodtak abba is, hogy „csak” egy szomszéd megyei tsz tagjait látják vendégül, s kezdtek jobban szóbaelegyedni a vendégekkel, akiket alig lehetett elmozdítani a tehénistállótól. Szerencsére a növendékek kint voltak a legelőn, a sertésállományt meg 58
