Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - Dávid József: Felfordulás Szarvasfán (Elbeszélés)

dolgot, de hangosan azért nem mertek kételkedni, hiszen Bíró János komoly ember, az nem csinál az ilyen dolgokból viccet.

— No de az ilyesmit azért megbeszélik fentről a megyével, a járással is előbb, mert ugye, magunk között szólva, itt a környéken is találnának különb tehenészetet, mint a mienk — bátorkodott szólásra Kecskés János, a tsz ellenőrzési bizottságának az elnöke.

Kaskötő kész volt a felelettel.

— Ejnye már, János bátyám! Igen csodálkozom azon, hogy maga okos embernek tartja magát és azt sem tudja, hogy a földművelési miniszter közönséges parasztember volt.

— Tudom én azt’ — dobbantott erélyesen Kecskés, s még mondani akart valamit, de Kaskötő túlkiabálta.

— Na lássa! Az is igaz, hogy a megye feltelefonozott a miniszternek, hogy oda vagy amoda kellene hozni a vendégeket. Naná! A megyének is van annyi esze, mint magának! De a miniszter ragaszkodik Szarvasfa községhez, mivel a miniszter még egyéni paraszt korában egyszer egészen Tolna megyéből idejött Szarvasfára tehenet vásárolni, mert ugye, hírünk volt, emberek. Nagy hírünk. Ez tagadhatatlan. El is vitte a szép húszliteres tehenet, jó pénzért. Ha jól emlékszem, éppen az apámtól.

Erre a kövér fűszeres megint megnyikkant, s a tsz-elnök is alig bírta visszafogni a nevetést, de a parasztok komoran hallgattak. Kaskötő meg folytatta.

— Most aztán jól kinézünk — csapta össze a kezeit. — Itt már csak az segít rajtunk, ha erre a napra kicseréljük a közös szarvasmarhaállományt a háztáji jószágokkal.

— Ügy is rájönnek! — kiabált hátulról valaki.

— Ki jönne rá, ha éjjel és titokban csináljuk? — szónokolt tovább Kaskötő, majd ráordított a kocsmárosra, aki a beszéd közben teljesen leállt, pedig a poharak mind kiürültek.

— Rendkívüli közgyűlést kellene összehívni — ajánlotta egy nagybajuszú fogatos.

— Nem kell ide közgyűlés — intette le az elnök. — De meg idő sincs most erre. Aki nincs itt, annak elmondjátok. Holnap este itatás, etetés után hozza mindenki a tehenét, s hazavisz a közösből egyet. ígérem, hogy dupla abrakkal látjuk vendégül a jószágaitokat.

— És a tej? Kié lesz ezen a napon? — szólt bátortalanul a kacskakezű Tóth Mihály.

— Ó, te kapzsi Szent János, te! Hát nem sül ki a pofád most azt a hörcsög természetedet kiböfögni, amikor a miniszter elvtárs és a magas vendégek ilyen nagyon megtisztelnek bennünket?

— De nem úgy van az, Péter! — bődült el a nagymellű Dala Máté, Kaskötő komája is — az én tehenem 18 literes. Nekem az a 46 forint 80 fillér akkor is pénz, ha a miniszter nézi a tehenemet.

— És az abrak, amit a közösből eszik az a marha? — rántotta fel szemöldökét Kaskötő, de az emberek morogtak.

— Természetes, hogy a látogatás után mindenki hazaviszi a tehenét, s maga feji le otthon — nyugtatta meg őket az elnök.

56