Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - Dávid József: Felfordulás Szarvasfán (Elbeszélés)

Az emberekben újra telítődött a nevetés. Egyik másikból ki is buggyant, de Kaskötő beléjük fojtotta.

— Majd röhög rajtatok holnapután a félvilág. Nocsak várjatok. Híres szarvasfai állattenyésztők.

— Mit beszélsz? — kérdezték egyszerre hárman is, s Kaskötő komor tekintetét még jelentősebben hordozta körül az embereken.

— Hát nem tudjátok?

— Mit kellene tudni?

— Szerencsétlenek —• nézett rájuk megvetően Kaskötő s a pulthoz fordult. Kiitta poharát, s csak utána folytatta. — Holnapután idejönnek a kormány tagjai valami magasrangú külföldi vendégekkel, hogy megnézzék a híres szarvasfai állattenyésztést.

Erre kitört a hangos nevetés.

— Ez jó! Ez marha jó! — csapkodták térdüket az emberek, s a vékonyhangú kövér fűszeres úgy visított, mint egy kismalac.

Ekkor lépett be a tsz-elnök. Önkéntelenül neki is mosolyra rándult az arca, de amikor megtudta, hogy mit mondott Kaskötő, egyszerre elkomolyodott. Már éppen szólni akart, hogy ígéretétől eltérően leleplezze a falu Hári Jánosát, de Kaskötő megelőzt e.

— Hát látod ezt, elnök? Röhögnek, mint a fakutyák. Mint Mák Rozi, amikor megbolondult, ahelyett, hogy rohanna haza mind és vezetné a háztáji jószágát, de azok közül is a legszebbiket — emelte fel bütykös ujjait — a közös istállóba, hogy elkerüljük a világ csúfságát.

Erre megint csak kitört a nevetés, de most már olyan erővel, hogy dőltek a poharak is. A kocsmáros a pénz helyett levegő után kapkodott és a kövér fűszeres bevizelt.

A tsz-elnök is nevetett, de most már ő is jókedvűen és felszabadultan, mert ez a bolondos nagyotmondó Kaskötő csakugyan nagyot mondott, de most az egyszer okosat is. Már tudta, hogy az obsitos mellé áll, csak még azt nem döntötte el, hogy miképpen. Mert hogy a látogatók jönnek, az biztos, bár a magasrangú vendégekből egy szó sem igaz. De ha most bevallja, hogy csak a kis- sárkányi parasztok érdeklődnek, lehet, hogy a tsz-tagok a fülük botját sem mozgatják. Hanem, ha megerősíti Kaskötőt abban, hogy csakugyan magas vendégek érkeznek, a rátarti falu behozná egy napra a háztáji teheneket a közös istállóba.

Az elnök titokban összekacsintott Kaskötővel, s döntött. Mire elcsitult a lárma, így szólt az emberekhez:

— Most az egyszer igazat mondott Kaskötő. Valóban kedves vendégek érkeznek hozzánk holnapután.

Egyszerre halálos csend lett. Aztán az elnök így folytatta:

— Így bizony, emberek. A falu jó hírneve, mindnyájunk becsülete forog kockán. Kaskötő Kis Péter nem mond butaságot.

— Na most röhögjetek! — kiáltott magabiztosan a falu obsitosa, de csak a kövér fűszeres nyikkantott egyet.

Az emberek komoly arccal néztek az elnökükre. Hitték is meg nem is a

55