Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - Bánhidi Tibor: Séták a Smaragd-parton (Útijegyzet)
hogy tucatja 2—3 újfrankba, azaz 10—15 forintba kerül, akkor nyomban kiderül, hogy nem is filléres szórakozás. Azt mondják, az osztriga zamatét csak az érzi, aki lassan falatozva fogyasztja el. A citromlé elveszi eredeti ízét, úgyszintén a bors és a paprika is. A kezdő osztrigaevők számára mosolyogva adják meg az étkezési receptet: a szemet be kell csukni, fél percig nem szabad lélegzetet venni, közben a száj elé kell helyezni a kagylót, s akkor a még élő lakóját hirtelen be kell szippantani a friss levegővel együtt. így csináltuk. Annyit éreztünk, hogy a poshadt sós vízre emlékeztető kocsonyás osztriga lecsúszott a torkunkon. Valóban csiak egyetlen másodpercig tartott. De utána — tartós gyomorrontás formájában — napokig vezekeltünk a kíváncsiságunkért. A kalózvezér és Napóleon Mesébe nyúló idők emlékeit őrzi a Smaragd-part legfestőibb települése, St. Malo. Kőfallal körülvett belvárosában a jellegzetes, magaskéményű épületek, s a középkori várakat idéző csipkés tornyok a festő ecsetjére kívánkoznak, tágas kikötőjébe Southamptonból érkező óoeánjárók simulnak a dokkok lépcsőihez, homokos strandján a vitorlások színes vásznai együtt lobognak a hangos jókedvvel. Ami azután mindent beterít: a kalóz-legendák titkokkal átszőtt függönye. St. Malo számos hírhedt kalózkapitány bölcsőjét ringatta, s a partjai közelében hajózó kereskedelmi flották egykor sűrű fohászokat küldtek az ég felé: corsaire fregatt — kalózhajó — ne akadjon az útjukba. A mesés kincseket összeharácsoló kalózok közül elsősorban Surcouf nevét jegyezték fel az évszázadok, aki kastélyának egyik termében a padlózatot arany-pénzzel akarta kirakatni. Tervének híre eljutott I. Napóleonig, s a császár haraggal tiltotta meg, hogy az arcképével díszített érméket a tengerészek csizmáikkal tapossák végig. Surcouf azonban nem állt el tervétől, és mérhetetlen gazdagságát fitogtatva, élére állított aranypénzekkel borította be dísztermének padlóját. A történet nyomán sokan és sokfelé keresték Surcouf egykori lakóhelyét, a csodás teremre való rábukkanás reményében. Az aranypadlót azonban elnyelte a múlt, s mindinkább nyilvánvaló, hogy a valóság szegényesebb volt, mint a szájhagyomány. Így St. Malo is szegényebb lett egy legendával. A lovas és a ló A Cote d’Emeraude mélyen a szárazföldbe nyúló öblének csúcsán, a lassan hömpölygő Ráncé torkolatánál köszönti a tengert Dinan városkája. Macskaköves, régi negyedei megőrizték az elsuhant idők hamvát, a faoszlopokon nyugvó, árkádos és emeletes épületei régi kultúrák tanúi. Mint a Smaragd-part minden más részén, Dinan-ban is találkozik a látogató a középkorral. Bertrand du Gueschlin lovasszobra ott áll a főtéren, s a kivont kardú, páncélba öltözött vitéz alakja hat évszázadon át népi hőssé magasodott. Hiteles feljegyzések szerint 1350 táján, mikor angolok ostromolták a várost, a nemes Bertrand párviadalban legyőzte az albioni seregek első vitézét, s a kedvüket vesztett támadók ekkor elvonultak Dinan falai alól, 29
