Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - Bánhidi Tibor: Séták a Smaragd-parton (Útijegyzet)

nyílik ki a magasban s a villák kertjébe ereszkedik egy bátor férfi. Aggódó rohanás indul a leszállás irányába, a fák ágai közül kihámozzák a bőrruhás alakot, s a fülünkig ér a párbeszéd: — Nem történt semmi baja? — Nekem?! Mi bajom lehetne, hiszen naponta kétszer iszom egy-egy pohárka Hennessy-konyakot. Egy délután a Grande Plage-on Nincs olyan fürdőhely a bretagne-i parton, melynek vázlatos térképén ne állna ott a varázsos két szó: Grande Page — nagy strand. A valóságban csendes hullámverést, aranyló homokot, üdítő sós vizet takar a megjelölés, s aki szívesen hódol a fürdés örömeinek, az ezeken a strandokon bizonyára jól érzi magát. Töltsünk egy délutánt Párámé sziklás partjain. A kis fürdőváros rákönyököl szinte a tengerre, s szelíd hajlású öblében szállodák sora: a Hotel Roshebelle, a Hotel Surcouf, a Hotel La Caravelle és a Hotel Bristol zárja el a szárazföld felé a látóhatárt. Balról az egykori ka­lózváros, St. Malo szürke házai állnak őrt, a víz kék tükrében felmagasodó sziklacsoportok pedig arról árulkodnak, hogy a hajózás a partok közelében ezer veszéllyel jár. Dél táj ban a sietve érkező dagály a kőgátak mögé riasztja a félénk ebbeket, de délutánra visszahúzódik az ár, s a ruganyos, kilométernyi hosszú bomokszőnyeget ilyenkor ellepik a fürdőzők. A víz néhány lépés után már testmélységű, rövid ideig tartó megmártózás elég belőle ahhoz, hogy utána apró sókristályok csillogjanak a bőrön. A plage-on öltöző-sátrak állnak egymás mellett, a nyugágyak tövébe színes ernyőket szúrnak, s alattuk az idősebb korosztály strand-szerelmesei idézik a múlt emlékeit. Az ifjúság röplabdapályák hálója mellett, vagy kis­pályás labdarúgó-csatákban sütteti magát az éles fényben, s a két mérkőzés közötti vízi háború megvívására is akad soraikból vállalkozó. A komor sziklákon már az alkony pihen, amikor ritkulni kezd a plage sokezres vendégserege. Sokan a játékkaszinó irányába indulnak, mások a miniatűr golfpályákat keresik fel — mert a tengerparton a szórakozás nem egyszerűen lehetőség, hanem félig-meddig kötelesség Bretagne-i ízek és büntetés Üljünk be most a Hotel des Bains éttermébe, s futtassuk végig szemünket a menü-kártyán. Bretagne a tenger partja mellett arról is nevezetes, hogy vendégei elé különleges ételeket tálal. A kötelező udvariasság hangfogót illeszt ilyenkor az ember szájába, s ezért a véleményt így illik kimondani: ezeknek az ételeknek sajátos ízük van ... Előételként gyakran moul kerül az asztalra, amit a magyar konyhában apró főtt kagylóként tisztelhetünk. Utána — még mindig előételként — rend­szerint vagdalt zöldségzölddel telehintett paradicsomsaláta következik, majd a karalábéra emlékeztető, hússal töltött artichaut-t, s a bab, szalámi és hús­kockák keverékéből előállított cassoulet-t tálalják. Az étkezés befejező része már kellemesebb: sajt és gyümölcs kerül az asztalra. 26

Next

/
Thumbnails
Contents