Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - Bánhidi Tibor: Séták a Smaragd-parton (Útijegyzet)
A „feleslegek drámája" A bretagne-i parasztság szúrós szálka a francia kormány szemében. Esztendők óta zavargásokkal, tüntetésekkel adja tanújelét elégedetlenségének, s ezt a tömegjelenetekkel fűszerezett, elszánt küzdelmet párizsi körökben úgy nevezték el, hogy a „feleslegek drámája”. Miről is van szó? A mezőgazdasági termékek alacsony felvásárlási ára és az iparcikkek magas árszínvonala miatt a bretagne-i földművesek évről évre rosszabbul élnek. A földek terményeinek mennyisége jóval magasabb szintű fogyasztást tenne lehetővé, ennek a növekvő fogyasztásnak azonban gátat szabnak a korlátozott kereseti lehetőségek, s a felvásárló monopóliumok által kialakított magas kereskedelmi árak. Különösen a búza, a tejtermékek, a hús, a bor, a gyümölcs és. a zöldség értékesítése tokoz így gondot a parasztságnak, s a válságból kivezető útként csak az Európai Közös Piac országaiba irányuló kivitel fokozása dereng előttük. Igen ám, de közbeszól a bonni kormány — mutatott rá a helyzet fonákságára helyes politikai érzékkel az egyik gazda Vicomté-ban. — Ök ugyanis szívesen vennék, ha Nagybritannia is csatlakozna a közös piachoz, az angolok viszont erre csak abban az esetben hajlandók, ha a Brit Nemzetközösség tagállamainak, elsősorban Kanadának és Űj-Zélandnak piacot tudnak biztosítani, — ugyancsak a mezőgazdasági termékfeleslegeik részére... Ez a mi tragédiánk, hogy a telt raktárak mellett is lehet nyomorogni. Az agrár-nehézségek felszámolására a bretagne-i parasztság az index-árak bevezetését követeli. Ennek értelmében megállapítanák az egyes termékek államilag előírt, minimális átvételi árát s a megélhetési költségek emelkedésével együtt automatikusan emelkednének ezek az átvételi árak is. A kormány azonban mereven elzárkózik egy ilyen értelmű döntés elől, mert az ár és a bér spirálisának törvénye alapján ez a módszer előbb-utóbb inflációhoz vezetne. Nincsen öröm — reklám nélkül A költői lélek a tenger végtelen kékjét csodálva már-már arról ábrándozik, hogy megfejtse az üzeneteket, melyek a hullámok tükrén a messzi szir- tektől érkeznek, de álmodozásra a plage nem alkalmas Páraméban. Az újságok, folyóiratok árusai félóránként végigkiabálják a strand sétányát, a napozók között fagylaltárusok siklanak el ügyes mozdulatokkal, a közeli bárokból gépzene hangjait hinti szét a hangszóró, s ha mindez nem elég, megjelenik a felhőtlen égen a reklámrepülőgép is. Sárkányszerű uszonyt lobogtat maga mögött, s ezen tisztán olvasható a nagybetűs felirat: Chocolat Lacta Poulain — vagyis hogy (egészen szabad fordításban) a Poulain csokoládé nélkül nem is érdemes élni. A légtér békés kihasználása persze ezzel még nem ér véget. Üjabb repülőgép érkezik, ezúttal karcsú egyfedelű, s felrajzol az oldott ultramarin tablóra minden ábrát, amit csak az aviatika ismer. Dugóhúzót hátonrepülés követ, bukó zuhanásra merészívű nekilendülés következik, majd a víz színét súrolja szárnyaival a fürge madár, hogy utána gyors pöfögéssel ejtsen ámulatba. A nyakizom zsibbad, a fürdőző azt mondja magában, hogy más itt már nem jöhet, de a következő pillanat megcáfolja. Ejtőernyő gombája 25
