Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - Szentiványi Kálmán: Utazás, ködben (Elbeszélés)

Arca hamuszürke lett, a pincér tapintatosan várt.

— Ügy látszik ... elvesztettem ... — nyögte ki.

Vágó nevetett.

— Jó trükköd van, fiú! — Már kezében volt a pénz, fizetett. A pincér úgy hajolt meg, mint aki tréfában működött közre.

Kallós nem tudott felállni:

— Tényleg eltűnt... ezer forintom!

Vágó szája lefittyedt:

— Én meg azt hittem ... Meghívod ezt a két nyikhajt is, pénzed meg nincs. Biztosan így is van. Ne cirkuszolj tovább, szerbusz. — S elment.

A másik kettő a forgóajtónál csatlakozott hozzá, éppen csak visszabiccentettek — az iménti jelenet után — Kallósnak.

A pincér szalvétával söpört a márványasztalon s vigyorgott:

— A doktor úrra mindig lehet számítani kérem. Parancsol még valamit a kedves vendég?

Megszólalt a zenegép, a közeli asztaloknál topogtak, tapsoltak.

Kallós kibotorkált a Fény-bői.

Kint sokáig támaszkodott a zálogház kirakatánál. Mellette fenyőt cipelő asszonyok siettek el. Ezt az ezrest régóta spórolgatta, egy sikeres hangjáték honoráriumából tette félre. Ha nem is keres most, karácsonyra meglepetést akart a családnak: Edit úgyis morcos mostanában!

Minek ült ezek mellé a vonaton?

Forgatta magában, melyik lophatta el a pénzt?

Először Vágó ölelgette, fogta a kabátja hajtókáját, onnan csak éppen a zsebbe kell nyúlni, mi az ügyes zsebtolvajnak? Vágó a leggyanúsabb, a hencegő hazudozásával. S itt várt, fizetett... Bár legjobban Mislei ölelgette, a a meztelenképes! S a viccmesélő Bodonyi egészen belebújt az öléibe, úgy suttogott.

Nagy lendülettel elindult a síkos járdán, összeütközött a karácsonyfás asszonyokkal.

Utána szóltak:

— Ez a cingár jól leszopta magát!

— Alighanem dilis, hangosan mutogat. Sárgaházba az ilyennel!

Kallós gyalog botorkált át a hídon. Mintha külön folyam lenne, sűrű köd hömpölygött az ívek alatt, talán a vonat nyomában csak most ért be északról. A villamosok állandóan csengettek s csak lépésben haladtak.

Mivel ez van legközelebb, a maszek írógépműszerészhez nyitott be.

Bodonyi kék — rongyos, olajos — köpenyben ügyködött. Egy öreg masinát szemlélt szórakozottan. Keskeny hegyes orrán drótkeretű szemüveg. Vizenyős szeme néhányat rebbent.

— Mi az fiam? Neked tényleg elveszett a pénzed? Azt hittem, csak meg- játszod ... — Otthagyta Kallóst, a főnökhöz ment a sarokba, annak magyarázott a gépről, milyen betűket kell kicserélni.

Kallós már bánta, hogy idejött, újra a zsebébe nyúlkált reménytelenül.

Bodonyi visszajött és suttogott:

18